Mormogi Papa 2009.10.10. 06:00

Maître François

Maître François élt, műve ma is él, és élni is fog - sokkal inkább, mint azé, kiről a mondást fabrikálták, s ez így van jól.

Sokféleképpen kötődhet az ember hozzá és művéhez. Én most egy régi történettel hozakodom elő.

Az ember ritkán tart otthon egy műből több példányt, s ha igen, annak oka van. Francia-Ferenc mester életműve öt magyar kiadásban szépíti polcomat, nem beszélve a Francis Carco-féle regényes életrajzról; a jegyzetekkel ellátott Livre de Poche és "Aux Quais de Paris" kiadásokról vagy a tanulmányokról. De a kötetek között van egy kisméretű, sötétkék kötésén aranyozott nyomással klasszikus középkori szűz ábrázolást viselő Officina kiadás. Róla szól a történet.


Róla, mondom, hiszen a könyv jó barát – és mi minden még… Egy könyvtár milieu-jét nem helyettesítheti semmi: a látványt, az illatot, az otthonosság érzetét. A csendet, mi korunkban oly ritka társa az embernek, hogy el sem tudja képzelni, egykor éppen fordítva volt. A pásztorember nagy egyedüllétében kénytelen volt magának sípot faragni s megtanulni játszani rajta, hogy a csendet elűzhesse.

A mondott könyv pedig ott lapult a polcon; várva, hogy ideje eljöjjön. Édesapám kapta ajándékba Tibortól, kinek kiléte előttem titok. Rokon volt-e vagy barát talán – mindenesetre a könyv címlapjának párjára beírta, a HATODIK KIADÁS nyomtatott szöveg alá:

Boldog újévet ? ?

Tibor.

1939 utolsó napjaiban, Budapest

 

 

Ez a szöveg inspirált volna? Vagy csak az, hogy Édesapám mondta párszor, hogy diákkorának nagy élménye volt ez a fordítás, ami sokak szerint a legkevésbé szöveghű – ám a leginkább hű a néhai François Mester szelleméhez?

Édesapám több nyelven igen jól, néhányon gyengébben beszélt, olvasott, írt – de a francia nem volt erőssége. Bizonyos lehetek benne, hogy nem olvasta eredetiben a Balladákat, mik máig kisértik a költőket és az előadókat egyaránt; sem a Testámentumot, sem a Hagyatékot.

Valamiért fontosak e sorok mégis, hogy annyi száz év sem emésztette el a gyakran pokolba kívánt verseket. Hogy századunkban olyan eltérő ízlésvilágú művészek próbálkozzanak vele, mint a Kaláka, Hobó, Georges Brassens és  mondjuk Serge Reggiani… Műfajt teremtett szinte, mi nélküle nem létezne – holott ma is él.


Egy szó mint száz: tudtam, hogy a kötet valamiért fontos volt Neki. Az övé volt, hozzá kapcsolódott – nem úgy, mint tulajdona a többi között, volt valami intimebb kapcsolat is, amin nem változtatott az sem, hogy Ő 1980 tavaszán eltávozott.

Aztán az évek mentek, jött a fordulat, mi sokaknak csak a köpönyegét jelentette, s az immár ősz fordító-átköltő, akkorra maga is „Mester“, hazatért. S jó elődjét követve nem éppen botrányok nélkül. Pedig megbotránkoztatni nem éppen - de hát nem is... A többi a rokonok gondja.

Hirtelen nagyon felkapott lett, a kiadók is futottak utána (pedig nem minden írónak adatott lehetőség megjelenni a hirtelen ránkszakadt szabadságban, s azóta sem mindenkinek áll egyformán a zászló) s gondoskodtak róla, hogy immár ne szenvedjen hiányt semmiben. De mindez most érdektelen. A zélóták hozsannázásához nincsen közöm.

Egy napon megtudtam, hogy – legújabb könyvének megjelenése alkalmából – dedikálni fog. Máskor ilyesmi nem hoz lázba. Rengeteg „alkalmat“ szalasztottam el, bár akad dedikált könyvem is, de azokat nem én vittem a szerzőkhöz. Valahogy nem éreztem igazán „comme-il-faut“ eljárásnak. Főként nem akkor, mikor valamely „hírességgel“ napi munkakapcsolatban álltam. Vagy csak túl büszke lettem volna? Mindegy is már. De akkor a kisördög megszólalt valahol hátul, az elmém mélyén. Ördög volt-e? Vagy valaki más?

A pontos időpontra nem is emlékezem, négy évnél régebben történt, úgy hiszem. A helyszín az Írók Könyvesboltja. (Egykor Japán Kávéház néven írók műhelye - ez is stílusos. Szimbolikus helyszín.) A meghírdetett esemény számomra kicsit korán kezdődött, dolgoztam aznap is. Reggel levettem a könyvet a polcról – immár a magam könyvespolcáról, mert ez a kötet elkísért mindenfelé – és gondosan beraktam a hátizsákomba.

Késő délután odaérkezve láttam: óriáskígyóban állnak az érdeklődők. Hosszan kanyargott a sor. Beálltam a végére. Hosszú órákba telt, mire bejutottam – némi szerencsével, hiszen utánam már csak két-három várakozót bocsátottak be. Sokan ugyanis nem hitték, hogy – jóval a meghírdetett időn túl – még van esélyük. A kicsinyhitűek hazamentek – így növelve az én esélyeimet.

Odabent is még hosszú sor állt. A bő félórás benti várakozás közben a – minek is hívjam őket? – rendezők elmondták: az idős Mester számára készítsünk elő mindent; a könyvet kinyitva; a nevet, mire dedikáltatni kívánjuk, kis papírra leirva várakozzunk. Persze ott volt a legújabb könyve, meg sok más, kicsivel korábbi műve is – jórészt olyan árakon, amiket nem tudtam volna megfizetni. Szép, képes kiadások mélynyomott glaszépapíron… (Micsoda kiadás... idézem fanyarul a régi tréfát.)

Én álltam ott a kicsiny, alig húszcentis, vékonyka kötettel és egy papíron a névvel. Lassan fogyott a sor. Aztán rámkerült.

A Mester mellett két ember ült, amolyan segítőfélék. Kötetem meglátva az egyik izgatottan vette el tőlem. – Első kiadás? – kérdezte, de szemében nem az irodalomértő izgalma csillogott. Belelapozott. Látta, hogy nem, s vállat vonva továbbadta a Mesternek. Nem értette, persze.

A nagyonis ismert oroszlánsörény a napi rutin fáradtságából feltekintve megnézett magának. Elolvasta a már a könyvben lévő, kézzel írt sorokat. Tibor szavait 1939-ből. Aztán átvette a kis cédulát, s írta az ajánlást a rajta szereplő névre – úgy emlékezem, kérdés és szavak nélkül. Talán sejtett valamit, talán nem – de a dedikáció ott áll ma is, valódi.

dr. K. S. –nek nagy szeretettel: F. Gy.

A dedikáció a könyv valódi tulajdonosának szól – Édesapámnak.

A bejegyzés trackback címe:

http://iusmurmurandi.blog.hu/api/trackback/id/tr271438195

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Grift · http://gozdom.blogspot.com/ 2009.10.12. 08:43:08

egyrészt: navégre! :)

másrészt a csöndről: reggel úszás közben ezen merengtem éppen, mikor láttam, hogy egy csávó vízben használható mp3-al úszik. komolyan! hogy lehetett eddig eljutni, hogy az emberek egy percet nem bírnak ki csendben. megrémülnek, zavarba jönnek a csöndtől. nem találkoznak a saját gondolataikkal, ha vannak is, csakis zajkulisszábban. vagy akkora az űr, az emberekben, hogy zajjal kell kitölteni. horror vacui.

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2009.10.12. 11:38:20

Kedves @Mormogi Papa!

Kerestem a jelzőt, amivel ezt a történetet illethetem, de amiket találtam, egyiket sem érzetem elég pontosnak.

Ez egy jó történet. Kicsit elfogódott lettem tőle, nyilván azért, mert nekem soha eszembe nem jutna, hogy ilyet tegyek. Nem tudom miért (nem jutna), de nem (jutna). És azt nagyon jónak találom, hogy van, akinek igen. Elfogódott lettem.

Faludyról: napok óta Faludy járt a fejemben az Október 6. c. verse miatt. Mindig is jó költőnek gondoltam/éreztem és mindig is minősíthetetlen személyiségnek:-) De október hatodika kapcsán eszembe jutott az Október 6.-a és nem tudok szabadulni attól a gondolattól/érzéstől, hogy mi, magyarok, bármennyire is különbözünk egymástól, mégis több bennünk a közös (a közösség!), mint a különbség.

ü
bbjnick

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2009.10.12. 12:33:09

@Grift: Igen, a csend is fontos része napjainknak, bár tünedezik a zajban… Az uszodai történet jellemző, mint ahogyan az is, hogy már ez sem lep meg.

@bbjnick: "mégis több bennünk a közös…" - Hát persze, én is így gondolom, ha nem is mindenki vélekedik így.

Közben két dolog jár állandóan a fejemben: az a belinkelt poszt, ami Edelény város honlapján kereskedne inkább történelemkönyvekre tartozó dolgok után (nem mellesleg: ha minden ilyen esetben elhatárolódási közleményeket adna ki valaki, másra már nem is jutna ideje :-),
a másik a Nemzet szombati hetedik lapján alul álló Kristóf Attila cikk. Hogy nem ok nélkül való az aggódása, azt a két legutóbbi "eset" után nem kell hangsúlyozni. Az általa kínált "megoldás" viszont csak a "fortélyos félelem igazgat"-ra rímel - ami semmit sem ér, ha a kisnyuszin nincsen…
Hiszen ezt már Aesopus is tudta: a farkas, ha bárányt kíván enni, mindig talál indokot, s ráér utóbb is gondolkodni rajta…

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2009.10.12. 12:37:14

És köszönöm a kitartást, amivel felkerestétek a blogomat !
Hét végén Balatonőszödön voltam (igen, de nem ott :-) és csak tegnap este tízkor szembesültem vele, hogy az "utolsó simítások" közben, szombaton hajnali ötkor (még a beállított időpont előtt) elfeledém a szerkesztést visszaváltani publikálásra…
Mea maxima culpa! Pardon-grácia fejemnek! És hamu reá bőséggel.
ÉN VAGYON A BŰNÖS.

Grift · http://gozdom.blogspot.com/ 2009.10.12. 13:05:15

:))) mormogi őszödi beszéde! :))

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2009.10.12. 13:24:58

@Grift: Azért ez a mostani - bár valószínűleg nem lesz akkora a visszhangja - remélem, jobban tetszett :-)))

Grift · http://gozdom.blogspot.com/ 2009.10.12. 15:42:18

persze hogy jobban tetszett, bár arról tudjuk, hogy egy csodálatos retorikai teljesítmény volt! :)

inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2009.10.12. 16:17:51

Gyanús nekem ez az Öszöd. Egyre gyanúsabb. Hivatkozások és egyéb, lelemények bűvhelye, egyszer meg kéne nézni alaposabban.

Én marha csak ültem a képernyő előtt és vártam a csodát, ahogy Mormogi Uram végre önszántából, a saját akaratából szépen belesétál a blogcsapdába.
Okosabb volt, elment Öszödre.

Az a sok cucc amit szerte szórtál levélben, kommentben, már régen ide kivánkozott volna.
Igazán sajnálom, hogy némelyik ott marad. Illetve dehogyis. Leverted a lakatot.

Stílusos antré', jól tetted, és most zavarban vagyok.
Írhatome é, hogy LiBr? Vagy maradjak Inszeminátor?

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2009.10.12. 16:35:54

@inszeminator: Amit a blogtárs adott, vissza ne vegye :-)))
Légy csak bátran LiBr is.
A sok cucc java itt van a fejemben elrejtve valahol - így végülis nem vész el. Egy darabig legalább.
A rímeim azon részét, miket csak gondoltam, vagy miket leírtam ugyan, de kallódnak - no, azokat sajnálom kissé. De lehet, hogy nem is kell.
Valaki majd biztosan megsegít, hogy ezt a nemszeretem piros fejlécet, ami minden kommentünk elött éktelenkedik, valami emberibb színre változtassam, s a magamé körül a gyászkeretet kivegyem. Egyelőre nem találom a módját.
Üdv és köszönöm :-)

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2009.10.12. 17:00:27

@Mormogi Papa: Szép írás!
Nagyapám gyüjtötte az Officina könyveket, melyeket én örököltem meg pár éve. Abban is vannak kézzel írt bejegyzések, ajánlók, meg ex librisek. Az egyik ilyen bejegyzést éppen '44 Karácsonyán írta az egyik könyvébe.

És első körben gratula a blog indulásához, éppen itt volt az ideje, főként hogy időnként mailben szoktam kapni egy ilyen posztra való anyagot.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2009.10.12. 17:10:13

@Gasper: Köszönöm szépen :-)
Jólesik, hogy szinte mindenki benézett :-)

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2009.10.12. 17:14:30

@Mormogi Papa: még nem is sejted hogy mire válalkoztál. :))))

Kommentek figyelése, látogatószám sasolása, meg ilyenek. Igazi zabszem effektus, de majd beáll minden a helyes kerékvágásba. :)

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2009.10.12. 17:15:50

válalkoztál - vállalkoztál

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2009.10.12. 21:43:26

@Gasper: A látogatószámtól nem fog felmenni sem a pumpa, sem a vércukorszintem :-) Itt kevesen voltak a meghívottak...

Kisangyal 2009.10.12. 22:42:12

@Mormogi Papa:

Én csak egy hívatlan vendég vagyok, aki gratulálni jött. :)

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2009.10.13. 09:54:49

@Kisangyal: dehogy, szívesen látott vendég vagy, csak senkire sem akartam magam ráerőszakolni :-)
Ha tetszik, amit olvasol, az külön öröm.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2009.10.16. 18:32:23

Várjuk ám a következőt... :]

fiam · http://csajszinene.blogspot.com/ 2009.10.16. 23:53:17

Drága Mormogi Papa!

Ajándék ez a nap! :)
Műveltető? Ige-n!
Ó, óóóóóó, hisz tudod...
:DDD

Elismerésem! Főként a főhajtásért Édesapád előtt.

Attilajukkaja 2010.01.12. 19:14:45

Pfu!
Utos iras. Nem csak szep a sztorija, hanem a vege is fantasztikus, "orkenyi". Mit ereztel, miutan elolvastad a dedikaciot? Megalltal es visszaforditottad a tekinteted egy pillanatra mielott kileptel a konyvesboltbol?

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2010.01.13. 15:00:26

@Attilajukkaja: Bár nem "egyperces", bóknak veszem:-)
A valóság mindig egy kicsivel prózaibb. Nem néztem vissza - a helyi erök igencsak siettettek minket kifelé - rég túl voltunk már a zárórán…
Hazamentem, s csendes elégtétellel tettem vissza a könyvespolcra. Hogy máskor, késöbb, újra levehessem.

Attilajukkaja 2010.01.13. 20:09:20

@Mormogi Papa:
A bok egy percig sem tartott :o)))
A valosagos befejezest is szepen irtad le. Tetszett. De Oroszlansoreny biztosan megemelte bozontos szemoldoket es egy pillanatig utanad nezett anelkul, hogy megmozditotta volna a fejet. Sok ideje neki sem lehetett ra, ha meg alltak utanad is a sorban, de kajanul azt gondolhatta, hogy "Na, ez a balfasz sem tudja meg soha, ki volt az a Tibor, pedig megkerdezhette volna. No nem baj, remenykedjunk benne, hogy azert az Apjara utott."
(A balfaszert nem megsertodni, mert azt nem en gondoltam rolad! Meg hipotetikusan sem.)

vero · http://anal0g.blog.hu/ 2010.04.23. 20:53:17

@Grift: :D
magának ez a zempé3 a mumusa!
egyébként tényleg beszarás.
descart jut eszembe róla, aki szerint meg csak akkor van, ha gondolkodik. nem mert nem. vagy be se merte vallani, hogy nem tud. :D

MP// ez volt az első posztod?

vero · http://anal0g.blog.hu/ 2010.04.23. 20:55:38

descart-es. csak nem mertem kiírni.

Grift · http://gozdom.blogspot.com/ 2010.04.25. 07:16:08

@vero:
valamelyik nap rájöttem itten a nagy gyerekvárásban, és ezengondolkodásban, hogy a mai sok hiperaktív gyerek a folyamatos anyaméh béli zajártalom miatt van. az emberek egész nap zenei szemetet hallgatnak. kocsiba, munkahelyen, hazamegy első, hogy felkúrja a hangerőt, nem csoda ha a magzat megkattan.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2010.04.25. 09:19:52

@Grift: van erre egy jó recept, nálunk bevált. Sok klasszikus zenét kell otthon hallgatni: egy kis Bach, Lully, némi Beethoven, de Schubert is kifejezetten hatékony a fejlődő magzat számára. Aztán idővel jöhetnek a szabadkőműves operák is. :)))

vero · http://anal0g.blog.hu/ 2010.04.25. 09:51:20

@Grift: ja,ja. biztos, hogy ez is benne van. meg minden más is. mire kijön, vagy eltölt itt egy csepp időt a nemnormális világban ő is a nemnormális határán lesz.
de ez az egész hiperaktív duma szerintem 90%ban kamu.
egy kisgyerek akkor egészséges, ha megy mint a motorosegér. benne van még az összes életnergia.
másrészt a szülők nem szeretnek, vagy nem bírnak a gyerekkel foglalkozni. minkor mi gyerekek voltunk mehettünk árkon bokron keresztül, max. rozsdás szögbe lehett lépni, vagy beesni egy mély gödörbe, le a fáról stb. ma sehová sem mehetsz, ha kisgyerek vagy. be vagy kordonozva, mint a kossuth tériek. ez önmagában megbolondítja nem csak a gyereket, hanem a felnőtt embert is.
harmadrészt a sok szemét amit megetetnek a gyerekkel sem pozitív felé viszi el a gyereket. mindenben van pl. cukor. majd ha nézed a kajákat meglátod. a cukor + energia, ha nem kell, akkor is pörget.
csoda, hogy vennak normális gyerekek. tényleg, ők a normálisaK?

vero · http://anal0g.blog.hu/ 2010.04.25. 09:52:23

ÉS HA 90% kamu duma, akkor 90% biznisz is. ami viszont kell. a gyerek élete árán is.

vero · http://anal0g.blog.hu/ 2010.04.25. 09:58:15

"felkúrja" :D
a hangerőt.
hát tényleg. én meg gyorsan beveszek egy decis borkapszulát + tölt egy kisfröccsöt és nyugi. ásás, virágültetés, annak a rohadt fűnek az nyírása, kutyáknak fegyelmezése stb.
semmi black sabbat meg paranoid. de manapság már van morrison se.

Grift · http://gozdom.blogspot.com/ 2010.04.25. 10:37:42

@Gasper: igen, igen, nálunk is megy a mezzo, feszt. az más, az zene. én a zaklatott és zaklakó, emberellenes populáris zenékre gondoltam. és gondolj bele, milyen zakkant lesz egy gyermek, ha a boros-bocskor ordít egész nap a rádióból. :)

@vero: biztos kamu is, meg biznisz is, de én az uszodában naponta találkozom gyermekcsoportokkal. az osztályok fele szó szerint elmebeteg.
persze van szórás, az egyházi iskolások a leg normálisabbak /minő véletlen/ aztán a normál sulisoknál már a fele olyan, hogy régen gondolkodás nélkül a gyogyóba küldték volna, és most jön a vég, a borzalom, az elmebeteg és gonosztevő, agytalan, erős testű, erős állú, vagy éppen mikrokefál, de mindenképpen ordítós, verekedős, sporttagozatosok. na az egy tanulmány.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2010.04.25. 11:26:48

Ez most off, de van egy friss élményem a háttérrádiózás különös hatásairól. A héten egy kisebb társasággal tintáztunk egy színházi előadás után, majd egyszer csak egy ún. Jobbtaxiban találtam magam. Az utazás alatt a kocsi hátuljából valami mélynyomón át Vona Gábor vastapssal sűrün szaggatott beszédei mentek, felváltva egy-egy Fanka Deli nótával. Igazi megalol volt, de komolyan.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2010.04.25. 16:57:13

@Gasper: Már várom a seggfüves meg a legyenmásataxi taxikat :-)))

A gyerekek valóban zakkantabbak mostanra - érik a sárkányfű-vetemény is :-(
Az említett okokon kívül is sok van még.
Egyszerű: hol van csend? Hol van igazi éjszakai sötétség? Pedig mindkettő kell ahhoz, hogy tisztán érthessük a hangot - zenét és a fényt...

@Grift: Azért ne felejtsük el, hogy az utóbbi csoportnak vannak "úgynevezett" edzőik is. Na, az ám a gyönyörű emberpéldány! Mikor még a Czakó utcai spórpálya (:-) mellett mentem suliba a srácért (de rég volt), volt ott egy (?) ilyen agybéli károsult (ott éppen ződfehér fajta), aki úgy üvöltözött a gyerekekkel és olyan stílusban, hogy az a bizonyos jutasi őrmester is elpirult volna... És ezért a szülők még fizettek is! Ha bárhol máshol így beszélnek a gyerekkel, az a tanár már délután veheti a kalapját...

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2010.04.25. 19:10:48

@Mormogi Papa: "Czakó utcai spórpálya (:-) mellett"

Hopp, hopp, hopp! Én is oda jártam suliba!

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2010.04.25. 19:48:03

@Gasper: Nem lep meg ;-)
De biztosan nem egyszerre :-D