Békés, boldog új esztendőt minden olvasómnak !

Régi kedvencemet veszem elő ez új év kezdetén; olyan írót, kit talán méltatlanul sújt a feledés. Magyar Sci-Fi irodalmunk korai tehetsége Ő, s mellőzésének valódi okát még nem sikerült kiderítenem. 45 után nem adták ki sem korábbi, sem újabb munkáit 1992-ig; kizárólag egyetlen gyűjteményes kötetben szerepeltették most idézendő regénye egy csekély részletét, de  én most nem ezokból citálom művét.

Mit is ír róla a régi magyar szci-fi-írók lapja? (Egyebekben nem sokra becsüli.)

Orbán Dezső (1882. február 11., Gyulapuszta - 1964. szeptember 12., Budapest)

Író. Vidéki gimnáziumok után a budapesti műegyetemen végezte tanulmányait. Az Élet, majd a Zászlónk c. ifjúsági lap munkatársa volt. Írt operettszöveget, színművet; rendezett filmet (Tegnap, 1919, Lázár Lajossal).

A tízes évektől a negyvenes évekig rendkívül termékeny alkotó volt, főképp ifjúsági regényeket írt. Az ötvenes években elhallgatott. Egyetlen könyvét adták ki később, a Szent István barbárjait 1992-ben.

(Ezen a 92-es kiadáson kívül azóta is teljes a silentium.)

Karácsonykor megkérdeztem író rokonomat, szerinte mi lehetett oka a szilenciumának? Ha a Zászlónk-ba írt, az is elég lehetett – válaszolta. Az ugyanis az ifjú cserkészek lapja volt. Lehetett volna másképp is, kaphatott volna bűnbocsánatot, ha beáll a sorba a kiskopaszt dícsérni, mint annyian – de nem tette... én legalábbis így gondolom.

S hogy mi okból vettem elő a ládafiából? Majd az is kiderül a végén.


Megjegyzés: Szerepel itt egy Sirius-ház nevű „ködmozi” – mai kifejezéssel élve „3D” mozi – és az író azt is helyesen látta előre, hogy felvevőkészüléket a „moziterembe” bevinni tilos…

A „kisfilm” a főműsor elött arról szólt, hogy egy fontos áramtermelő állomást a sivatagban megtámadnak az oroszlánok. Ettől az illegális felvevőt kezelő megijed, a gépet elejti – az pedig az emeleti páholysorból lezuhan a földszintre. Az ott ülő kárvallott pedig felkapja… de mindent nem mesélek el előre :-)

A „sziklaház” és „barlangüreg” meg éppenséggel hasonlatféle, amivel a 2550. esztendő 87-ik napján a késői utód kortársainak érzékletessé akarja tenni a 2140-ik év városának vertikális kiterjedését…

A helyesírás azóta sokat változott - én a birtokomban lévő könyvét követem a továbbiakban.

 


 

III.

A XXII. század bírója nagy magasságokban tartotta székhelyét, olyan sziklaházak legfelső emeletén, mely alatt huszonöt-harminc sorban halmozódtak egymás tetejére a barlangüregek. Kétféle bíróság volt akkoriban. A vizsgálóbíróság, mely leginkább egy kiterjedt gyártelephez hasonlított, gépek és vegyészeti berendezések nagy sokaságával. Itt derítették ki alkalmas technikai felszereléssel az igazságot. Másik válfaja volt a bírónak az Ítélő, aki a kiderített igazságot kiegészítette az érdekelt felek és tanúk személyes magyarázataival, s a felmentést vagy büntetést kimondotta a tett súlyosságának mértéke szerint.

György a Sirius-ház előcsarnokában megtudta, hogy a fennforgó ügy melyik bíróságnál kerül azonnal tárgyalásra, s itt egyúttal megismerkedett az eset bajbakerült szereplőivel. Az oroszlánok barátja L-betűs Sebes Mihály volt, a kövér előkelőség pedig C-betűs Ciril Avramovics. Kívülük még a Sirius-ház egyik munkása is csatlakozott a menethez és a fegyveres rendfenntartók kíséretében valamennyien elindultak az utcán. A Székes és Fő-nek nevezett akkori óvárosban az utcákon csak gyalogjárók közlekedhettek, s bizony negyedórába is betellett, míg a járókelők közt átfurakodva, elérkeztek ahhoz a sziklaházhoz, melynek tetejére gyorsjáratú lift vitte fel a társaságot a bíróság elé.

Itt karosszékek kényelmes pihenőiben mindenekelőtt várakozással kezdődött az eljárás, míg C-betűs Ciril Avramovics az egyik rendfenntartó fegyveressel megjárta a vizsgálóbíróságot.

Nagy felületesség lett volna azt gondolni, hogy minek ide a vizsgálat, amikor C-betűs Ciril Avramovics fején egy öklömnyi daganat magától elárulja, hogy mi és hogyan történt. A daganat a bal fülcimpa fölött terebélyesedett és szépen kékült.

Mindez azonban a vizsgálóbíróságon annak rendje és módja szerint elemzéssel és kutatással rendszerbe csoportosult és percek alatt alkalmas képlékeny műanyagból elkészült a daganat pontos másolata a köréje csoportosult gyér hajszálakkal és olyan élethű lila színezéssel, hogy az a legpontosabb és hitelesebb másolata volt a C-betűs Ciril Avramovics fején virító eredetinek. Ez a daganat azután belekerült egy hordozható mérőműszerbe, mely tele volt fokjelző óralapokkal és azokkal összefüggésben álló billentyűsorozattal. Ez került az Ítélőbíró elé. Ha mármost a bíró lenyomta az első billentyűt, az első óraszámlap mozgó mutatója jelezte azt a fájdalomfokot, melyet hasonló sérülés egy elméleti koponyán kiváltott volna. A második billentyű egy másik számlapon viszont C-betűs Ciril Avramovics fájdalomfokát mutatta, tekintve azt a kövérséget, mely a sértett fején a fájdalmat mérsékelte és szigetelte. Egy harmadik billentyű az ítélő bíró testi adottságaira volt beállítva, s e billentyű megérintése, áramütéssel, ízelítőt is adott egy futó pillanatra a szenvedés gyakorlati fokáról. Lelkiismeretes bíró nem is mulasztotta el, hogy tárgyalás közben ezt a billentyűt gyakrabban ne érintse. A többi billentyű sorra beállítható volt a vádlott, a tanúk és egyéb, a perben szereplők mértéke szerint, s úgy a vádlott, mint a többiek meggyőződhettek saját bőrükön arról, hogy milyen szenvedés érte a panaszost és milyent éltek volna át, hogyha őket érte volna hasonló sérelem. Ezt nevezték abban a korban pontosan kiderített tényállásnak.

A mérőműszert beszállították a bíró ítélőtermébe, s ezzel kezdetét is vehette a tárgyalás.

Az ítélőterem a hang- és képfelvevőkészülékek egész sorozatával volt felszerelve, melyek állandóan és automatikusan működésben voltak. Úgy, hogy ami a bíró szobájában történt, — minden szó, ami elhangzott, még a lélekzetvétel is hangban, — minden mozdulat, helyváltozás, még szemrebbenés is képben feljegyzésre került. Ezek a feljegyzések bármikor ismételhetők és másolhatók voltak, és a törvény rendelkezése szerint csak ötven esztendő mulva semmisíttettek meg. Ehhez képest a tárgyalás, kihallgatások és ítélet könnyed beszélgetés formájában bonyolódtak le, a bíró szigorúbb vagy vidámabb kedélye szerint. A tárgyalások már rég elváltak minden írásos tehertől.

Hatalmas köralakú ülőhely bútorozta be a tárgyalótermet, mely csak egy helyen, a bíró karosszéke körül volt megszakítva. A bíró jobbján kis állványon csillogott a fájdalommérő műszer.

Ez a bíró különösen derűs kedélyűnek látszott, és úgy fogadta a belépőket, mint a legszívélyesebb házigazda.

— Nehéz elkerülni, uraim, hogy valaki egyszer-másszor elém ne kerüljön a mai világban. Amikor annyi a törvény és olyan szűk határok közé szorítottuk a mentő körülményeket. Ez azonban azt eredményezte, hogy gyorsan esünk túl minden kellemetlenségen. Foglaljanak helyet, uraim. Szemben velem a vádlott, jobbról a sértett, balról a tanúk.

Amikor helyet foglaltak, folytatta.

— Mindenekelőt a neveket kérem. A rendtartó fegyveres?

György mellett megszólalt a közrend őre:

— Kovács István. Harmincötezernégyszázhuszonhat huszonkettő.

— A sértett?

Most a kövér szólt a bíróval szemközt és nagy meglepetést keltett a hangjával, mely olyan vékony volt, mintha messziről kiabált volna. Hogy lehet ilyen teli dudában ilyan kevés szufla?

— C-betűs Ciril Avramovics.

— Foglalkozása?

— Vitamin-munkás.

Ezt már erősebb hangsúllyal és gőgösebben mondta. Egy pillanatra a bíró is megütődött, és egy könnyű fejbólintással fogadta a bemondott méltóságot. György is megértett egyszerre mindent. Vitamin-munkás… nem is lehet más. Ez a társadalmi réteg, melyet a szerencse forgandósága az élre dobott s az egész világ minden átkozódása dacára kényura és zsarnoka a többieknek. Ha eddig csak szeszélyből pártolt gondolatban az oroszlános ember mellé, most már tudatos meggyőződéssel szegődött az oldalára.

Most különben az következett.

— Neve?

— L-betűs Sebes Mihály.

— Foglalkozása?

— Gépolajozó.

— És ön, uram?

— H-betűs Pálfai György. Csapágyigazító.

Még csak a Sirius-ház munkása volt hátra:

— Kis v-betűs Poronty Szilveszter, felügyelőmunkás.

Hát ez csakugyan a társadalmi ranglétra legalsó osztályába szorult szegény. Különben értelmes, jóképű gyereknek látszott, mosolygós kék szemekkel, melyeket még nem tört meg a vágyak minden összeomlása. Miért is él ilyen ember a világon. Igazi poronty volt. Poronty Szilveszter.

A bíró most jelentéstételre a rendfenntartót szólította fel.

— Harmincnégyezernégyszázhuszonhat huszonkettő Kovács István jelenti tisztelettel, hogy nevezett L-betűs Sebes Mihály egy ködfelvevő-készüléket vágott a Sirius-házban előadás közben idecsatolt C-betűs Ciril Avramovics nagyrabecsült fejkoponyájához s eme fenntisztelt helyen a hiteles másolatban mellékelt külsérelmi nyomot létesítette. Mindezek alapján olynemű vádolással illetendő nevezett L-betűs Sebes Mihály, hogy elsősorban felelős a jelzett külsérelmi nyom folytonossági többletéért, másodsorban a ködfelvevő helyszínre származtatásával a Sirius-ház tilalmi szabályait is áthágni bátorkodott.

A bíró biccentett a rendfenntartó felé:

— Köszönöm. Ez pontos volt. — Majd a sértetthez fordult: — Fáj?

C-betűs Ciril Avramovics egyszerre pulykavörös lett:

— Ilyent kérdezni a technika mai fejlettségi foka mellett! Tessék megpróbálni és azonnal kielégítheti minden kíváncsiságát bíró úr! — S parancsolóan mutatott a mérőkészülékre.

A képfelvevő gépek most a bíró bosszús szemrándítását örökítették meg, mert ez a rendreutasítás határozottan sértő volt. Minthogy azonban a sértett igazat mondott, a bíró mindjárt a gombhoz is nyúlt és váratlanul öt másodpercig tartotta rajt a kezét. Majd egy mozdulattal átigazította a mérőt a saját adottságaira, de most már azonnal vissza is rántotta ujjait.

— Nna… — szólt — egyénileg és az én számomra elég fájdalmas, de egyénileg és önnek tűrhetős. — Majd enyhítően hozzátette: — Mindenesetre nagyon kellemetlen kaland. Kívánja egyébként az üggyel kapcsolatos hangulatait közölni velem?

C-betűs Ciril Avramovics csak erre a felszólításra várt:

— Mindenekelőtt közölni kívánom önnel, hogy az alsóbb néprétegek viselkedése velünk szemben egyre tűrhetetlenebbé válik. Elismerem egyúttal mindjárt azt is, hogy ennek nagyrészben magunk vagyunk okai…

— Mit ért ön ebben a pillanatban a „mi” kifejezés alatt?

— Mi vagyunk okai, vitamin-munkások, akik korlátlan mennyiségben szórjuk szét gyártmányainkat, nem törődve az észszerűséggel és még kevésbé a köztünk levő ellenzék figyelmeztetéseivel, mely ellenzéknek véletlenül én vagyok az egyik vezetője. Én mondom önnek, bíró úr, hogy a népben sok a vitamin, és mi egyre tömjük a tömeget, míg egyszer majd túlfeszített életenergiája, ficánkolása és vidámsága minden korlátot áttör. A sok vitamin az oka, hogy fejbedobnak bennünket a legváratlanabb helyen…

A bíró a mennyezetre nézett és arcvonásai ezúttal talányosak voltak:

— Ezek szerint azt gondolja, hogy a vitamint kellene elítélnem, mint felbujtót?

C-betűs Ciril Avramovicsnak egyre erősebb lett a hangja:

— Ne arra gondoljon! Nem fogok magam mentőkörülményt felhozni a vádlott javára. Fejbedobott és köznevetség tárgyává tet!

— Köznevetség? Erről eddig még semmit se hallottam! Beszéljen a vádlott!

L-betűs Sebes Mihály még pirosabb volt, mint a vitamin-munkás, de sokkal tisztelettudóbb hangon beszélt:

— Nem én tettem nevetségessé, hanem ő maga tornászott az oroszlánok közt, éjtszakai hálóruhában.(*) Amikor felmászott az egyik dinamóra, még az oroszlán is megijedt tőle, ezen nevettek. Én magam se láttam jól az egészet, mert fájt a fejem, ahogy megdobott a géppel…

A bíró megállította:

— Most aztán egyre jobban nem értem az egészet. Hát ki dobta fejbe a másikat, ő vagy ön…?

Mindketten egyszerre mutattak egymásra:

— Ő…!

— Ketten dobtak egyszerre két géppel?

L-betűs Sebes Mihály élénken tiltakozott:

— Egymás után dobtunk, ugyanazzal a géppel. De hiszen csak lett volna közelebb hozzám, nem kellett volna nekem gép, szabad kézzel úgy kupán csördítem, hogy pörgött volna napestig!

Mutatta a tenyerét, amely akkora volt, mint egy lapát és hasonló műveletekre kiválóan alkalmasnak látszott. A bíró egészen megzavarodott a csodálkozástól:

— Kupácsördítette volna? Honnét tanulta ezt a szokatlan kifejezést? Ön talán szellemi szórakozásokkal foglalkozik szabad idejében és az antik kultúrát tanulmányozza, mert ez a fogalmazás egészen őskori…

L-betűs Sebes Mihály újra visszacsendesedett:

— Nem, kérem szépen, csak egy kicsit hirtelen a természetem.

A bíró egyre jobban érdeklődött:

— Mondhatom, legritkább eset, hogy hasonló gondolkodásmód szemem elé kerül. Valóban azt kell hinnem ilyenkor, hogy egész technikai kultúránk hiábavaló. Most, mikor a gondtalan élet és a mindenre kiterjedő legnagyobbfokú kényelem tetőfokára jutottunk, hogy még akadjon valaki, aki ösztöneire és a természetére hivatkozik!…

— Ezt csak a mértéktelenül fogyasztott vitamin teszi. — Szúrta közbre a szót C-betűs Ciril Avramovics.

A bíró azonban György felé fordult:

— Közölné velem gondolatait azokról, amiket itt hallott? Mondhatom, érdekelne.

György maga se vette észre, hogy mennyire határozott a hangja:

— Én teljesen egy véleményen vagyok L-betűs Sebes Mihálylyal.

A bíró elképpedt:

— Tessék? No ez egyre szebb és szebb lesz!

— Egy véleményen vagyok vele, még akkor is, hogyha nincs igaza. Mert ez már nem igazság kérdése!

— Ugyan mondja, hogy mi? Itt ebben a teremben…!

György most már belemelegedett:

— Itt ebben a teremben nemcsak igazság van, hanem jog is. A jog pedig annyit jelent, hogyha akaratom van és erőm is van hozzá, a kettővel együtt elérem célomat, akár tetszik a másiknak, akár nem. L-betűs Sebes Mihály ugyanezt fejezte ki, csak más szóval.

A bíró bólintott:

— Gyönyörű forradalmi nézetek. Akarat és erő… mintha más nem is volna. Ön, H-betűs Pálfai György, tökéletesen megfeledkezett az erkölcsről! A jog ugyanis kétféle. Erkölcsös és erkölcstelen.

György nem hagyta magát:

— Mi technikai világban élünk. A technika pedig számoszlop és gép. Sem a számnak, sem a gépnek nincs semmiféle erkölcse. Bár különben ebben a pillanatban nem tudom megállapítani, hogy az erkölcsre való figyelmeztetést bíró úr voltaképpen felém intézi, vagy pedig C-betűs Ciril Avramovicshoz. Mert a vitaminosoknál is az a jog van, amelyik csupa akarat és erő és semmi egyéb. Erkölcs legkevésbbé. Azért tartják leigázva az emberek milliárdjait azzal, hogy kiszolgáltatják-e a vitamint vagy sem. Ezért veszik körül gyáraikat olyan védőművekkel, melyeket megközelíteni sem lehet. Ha aztán kijönnek néha páncéltornyaikból szórakozni és egy hozzáértő ember daganatot üt a fejükre, ennél üdítőbb látványt elképzelni sem tudok.

A bíró meghajolt György felé:

— Elismerem, hogy mint hangulatkép az előadása meggyőző volt, mi ellenben most az igazságot keressük, legyen szíves tehát ezek után most már a száraz tényeket előadni, amik a Sirius-házban történtek, és amelyeknek ön szemtanúja volt.

György most már egyszerű tőmondatokban ismertette a tényállást. A bíró figyelmesen hallgatta és amikor végére ért, összegezte az álláspontját:

— Most végre tisztán látunk. Ezek szerint mindenekelőtt C-betűs Ciril Avramovics fiát kell apjában megbüntetnem, mert a Sirius-ház törvényei szerint tilalmas ködfelvevőgépet csempészett a játékházba…

E pillanatban kis v-betűs Poronty Szilveszter jelentkezett szólásra:

— Bocsánat, bíró úr, ha közbeszólok. A Sirius-ház engem csak felügyeletre küldött ide és nem azért, hogy vádat emeljek. Ha pedig nincs vád, akkor nem lehet büntetés sem, én legalább így tudom, ha megengedni méltóztatik…

A bíró végignézett rajta, s ezalatt Poronty olyan kicsire húzta össze magát helyén, ahogy csak lehetett.

— Értem — szólt a bíró —, most még csak azt kérdezem, hogy ki volt felügyelettel megbízva a Sirius-ház nézőterén abban a sektorban, ahol C-betűs Ciril Avramovicsék ültek?

— Én. — Sóhajtott Poronty még kicsikébban.

— Ennek következtében, ha én ítéletet mondok, magát a Sirius-házból kidobják, mert a gépbecsempészés a maga mulasztása!

— Igenis, kérem. Én egy elveszett ember vagyok.

— Azt látom. — A bíró végignézett a társaságon. — Most módomban volna megkérdezni a Sirius-háztól, hogy vádat emel-e C-betűs Ciril Avramovics fia ellen. Kívánja valaki, hogy megkérdezzem?

Senki se felelt, csak C-betűs Ciril Avramovics vágta oda hányavetien:

— Csak tessék!

A bíró megrázta fejét:

— Az ügy ebben a részében ön vádlott, tehát a saját kárára nem javasolhat semmit. Ezt tehát lezártam. Az ítéletem pedig a következő: Hogy L-betűs Sebes Mihály a fejére esett a ködfelvevő gép, ezért nem büntetek senkit, mert ez véletlen volt. L-betűs Sebes Mihály azonban akarattal, erővel és a tanú szerint joggal vágta a gépet C-betűs Ciril Avramovics fejéhez. Ezért megbüntetem. Adja ide L-betűs Sebes Mihály a munkajegyét, hogy rávezessem az ítéletet.

A felszólított a zsebébe nyúlt és a munkajegytáblácskát a bírónak adta, aki azt egy készülékbe csúsztatta. Míg ez a művelet tartott, C-betűs Ciril Avramovics végignézett a társaságon:

— Nem az ítélet fontos a számomra, hanem hogy most már a munkajegy-másolatát itt megtalálom, elbujni előlem ezekután már bajos lesz.

A bíró figyelmeztetve rászólt:

— Elfelejti, hogy itt minden szavát megőrzi a készülék?

— Azzal törődöm én a legkevésbbé!

A bíró balfelén csöngetett a készülék és kipotyogott belőle a munkajegy. A bíró visszaadta.

— Végeztünk, uraim.

Mihály, György és Poronty elsőnek léptek ki a bíró szobájából és csak kint nézték meg Mihály munkajegyét, hogy mindhárman elsápadjanak a látványtól. Az ítélet kegyetlenül szigorú volt. A munkajegy alsó sarkában, ott, ahol különböző alakú lyukacskák szokták az élelmetosztó automaták csövecskéibe a sűrített levegőt átengedni, a három legszélső lyuk be volt foltozva egy ráillesztett lemezzel. A lemezt csak hozzávaló szerkezetek távolíthatták el újra és pedig csak az ítélőhivatal műhelyében, hites gépkezelők ellenőrzése mellett. A gépkezelők a lemezre nyomtatott keltezés után igazodtak. Mihály munkajegyén a lemez két hónap mulva esedékes eltávolítást rendelt és engedélyezett. Mindez azt jelentette, hogy Mihály számára két hónapon keresztül semmiféle ételosztó automata kalória-ízesítőt ki nem szolgáltat, sem poralakban, sem pasztillában, sem folyékony halmazállapotban.

Amikor ezt Mihály meglátta, ki akarta szakítani magát György kezéből, készen arra, hogy a bíró szobájába visszarohanjon.

— Mihály, legyen az eszénél! Mit akar tenni?

— Megpofozom…! — lihegte az elkeseredetten.

— A bírót? A bírót megütni halál!

Mihály még mindig rángatózott:

— Annyi eszem nekem is van. Nem bántom én a bírót, hanem azt a kövéret megpofozom, ha addig élek is!

Most már ketten fogták Mihályt kétfelől:

— Mihály, az se lesz jó! Új büntetés lesz belőle, még szigorúbb. Így sosem lesz vége. Majd eljön még az ideje annak, amikor leszámolunk.

Mihály még egyre füstölt:

— Mérges vagyok, akár a sárkány! El tudnék röpülni!

Mintha már a szárnycsattogást is lehetett volna hallani.

Ugyanis a bíró egy másik ajtón engedte ki C-betűs Ciril Avramovicsot, s az a lapos háztetőn felszállt helikopteres repülőgépére és startolt. A zúgó gép csak úgy rázta a sziklaépület falait. Ez újra kihívó lenézése volt az alacsonyabbrendű társadalomnak. Mert ki közlekedett ekkor már repülőgépen, mely rettentő erőpazarlással küzdi le a levegő ellentállását; — amikor a légüres térben közlekedő járművek már mindenfelé elterjedtek. Repülőgépen csak az járt, aki jómódját fitogtatta, és annyit pazarolhatott az egyre szűkebben mérhető nyersolajból, amennyit csak akart.

A vitaminos elszállt repülőgépén, mint a kellemetlen szúnyog, és Mihály csak az ökleit rázhatta utána.

Azután egymásra néztek hárman, vagy inkább a kis v-betűs Poronty Szilveszterre.

— Hát maga elveszett ember…? — fordult hozzá György.

— Éngem azóta már régen kidobtak a Sirius-házból. A vizsgálat bizonyosan megvolt és csak attól ijedtem meg, hogy a bíró mégjobban felkeveri a dolgot s utoljára még vádat is emelnek ellenem. Nehéz munka volt különben is. Nyolc óra szolgálat!

— Borzasztó… A munkajegye megvan, ahogy láttam.

— Megvan, de csak a multheti lyuk van rajta Ma este lyukasztották volna tovább.

György megsimogatta homlokát.

— Szépen vagyunk. Magának nincs kalóriája, Mihálytól pedig megvonták a kalória-ízesítőt.

Gondolkodott egy darabig, majd felvetette a fejét:

— Nincs más tennivaló, mint hogy valamennyien, így ahogy vagyunk, megyünk az apámhoz. Az ő neve E-betűs Pálfai János, nagy tekintélye van és sokmindent megtehet. — Azzal karonfogta új barátait és megindultak a sziklaház legfelső emeletéhez ragasztott páncélkamra felé.


Az a kamra a légüres térben száguldó vasút állomása.

(*) A visszahajított felvevőkészülék elkezdi visszajátszani a családi filmfelvételt – így kerül a kövér papa a műsorba, az oroszlánok közé.)


Emlékeztem a fájdalommérő műszerre, a bírói tapintásra – de mint látszik, a törvénykezés még a XXII. században sem biztosítja a törvény elötti egyenlőséget :-(

 

Üdv néktek, s jobb törvénykezést a jövőre.


 (Magyar Könyvbarátok sorozat, a Budapesti Egyetemi Nyomda kiadása é.n.

Sch. Kovács Kálmán rajzaival, mint az alább is kiderül.)

Egy korabeli kedvcsináló - a fülszöveg:

 

A bejegyzés trackback címe:

http://iusmurmurandi.blog.hu/api/trackback/id/tr821631442

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2009.12.31. 13:55:34

Exotikus olvasmány:-)

Boldog új évet, kedves Mormogi Papa!

ü
bbjnick

Grift · http://gozdom.blogspot.com/ 2009.12.31. 14:06:29

érdekes, bár nem kenyerem a fantasztikum. :)

fájdalommérő műszer: még boldogult úrfi koromban, mikor gerincproblémákkal /nem úgy értve! :)/ megúszóban voltam a katonasággal, és sorozási orvos baráti tanácsára, tovább szaporítandó az orvosi papírokat felkerestem a helyi reumatológiát, ott mondta a gyanakvó orvos, hogy meg tudja ám mérni, hogy mennyire fáj nekem a derekam, hiszen van erre műszere. LOL
a csúcs persze az volt, mikor a sorozási bizottság előtt előírásszerűen meztelenül megjelentem + a derekamon egy f15-ös gyógyöv, és a sorozási bizottság elnöke azt mondta: az meg mi a lófasz magán, takarodjon ki és azonnal vegye le! :)))

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2009.12.31. 19:10:21

Valóban jó kis olvasmány. Az ilyen két háború közötti tipográfiától meg különösen elgyengülök. :)

Boldog újévet kívánok!

inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2010.01.06. 23:01:41

Az a helyzet, hogy csak percekre voltam jelen - itt ott amott, láttam az írást, de nem volt időm.
Azt mondtad minden kiderül a végén.
Akkor én nagyon buta vagyok, mert hiába keresgélek.
Vagy arra gondoltál, hogy semmi sem változik?
Akkor mégsem vagyok annyira buta.
Viszont csapágyigazító nem lennék semmilyen korban, legfeljebb vitamin-munkás.
Az viszont bárhol, bármikor. És persze n határoznám meg mi az aktuális vitamin.
Most azon töprengek, kívántam e már boldog újévet?
Valahol bizonyosan.
Azt hiszem elkéstem.
Lehet, hogy ezzel alapoztam meg a sikereidet??????
Insz...

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2010.01.07. 20:53:52

Dehogy késtél, dehogy késtél...

Bár ezen a héten ért pár (per definitionem) váratlan és kellemetlen meglepetés. De ezekhez embernek nem lehet köze. Az időjárásnak talán inkább.

És valóban nem változott annyi minden azóta. Hiába a technika, a bírónak eszébe sem jut a másik sértett sérelmét figyelembe venni - mert ebben az ügyben nem ő a felperes, és különben is...

fiam · http://csajszinene.blogspot.com/ 2010.01.26. 17:39:14

Boldog új évet!

Ez fantasztikusan humoros volt :)
Jót derültem rajta, ugyanakkor elgondolkodtatott, hogy az emberi természet nem sokat változik...

Köszi @Mormogi Papa: , hogy ilyen "nyalánkságokkal" kedveskedsz nekünk.

Vitaminmunkás. Ez csúcs :)

Attilajukkaja 2010.03.01. 16:59:19

Latta valaki a Brazil c. filmet?
hu.wikipedia.org/wiki/Brazil_(film)
Nekem arra hajaz a sztori :o)