Ez a számláló a poszt nézettségét mutatja. Mindenképp olvasd el ezt a posztot a részletekért.

Kezdetben úgy volt, hogy a cím „Frölich János, a magyar Pitaval“ lesz. Tartok tőle azonban, hogy ma már ezt az urat úgyszólván senki sem ismeri. Pedig a maga idejében európai érdeklődést kiváltó író volt, ha nem is szépíró. Teljes nevén François Gayot de Pitaval francia ügyvéd (1673-1743) leghíresebb munkája ugyanis az 1734 és 1741 között megjelent 18 kötetes „Híres és érdekes bűnügyek, s az ezek tárgyában hozott ítéletek“ (Causes célèbres et intéressantes, avec les jugemens qui les ont décidées) volt. Egyéb írásai között voltak anekdota-gyüjtemények: történelmi, „gáláns“ és költői anekdoták egyaránt. Mindegyik hálás müfaj a maga korában. Az utókor mostohán bánt vele – talán érdemén alul értékeli ma, magyar fordításáról nem is tudok. Igaz, akkoriban a több európai nyelven olvasás szinte elengedhetetlen volt bizonyos müveltségi szinten. Jellemző, hogy nem hazája nyelvén írták róla a legteljesebb szócikket, hanem németül. Az említett mü címe (rövidítve) az angolban szakkifejezéssé vált; sőt további kötetek is jelentek meg – mások tollából.

Minálunk akkoriban a szerző családi neve vált köznévvé, pitaval-nak nevezték a híres büneseteket tárgyaló könyveket. Ezeket azonban már nem minden esetben ügyvédek – jogászok írták. Az írás hangneméből, valamint a név szerint szerepeltetett nagyszámú hatósági személyből arra következtetek, hogy Frölich János uram a törvényeket betartató hatóságok oldalán töltötte napjait. Kis kötetének mindenesetre a jól csengő „Detektív hősök“ címet adta. Megfogalmazása és szóhasználata engem erősen emlékeztet a korai Sherlock Holmes fordításokra.

A megjelenés idejére nézve két dolgot mondhatok: a legutoló tárgyalt ügyek is – 14 esetet ír meg – a XX. század első évtizedében estek meg; másfelől gyanítom, nagyapám még 1919 elött vette a könyvet. Ami a kis kötetet igazából hazaivá teszi az az, hogy az esetek legtöbbje legalább részben Magyarországon esett meg, vagy egyéb magyar vonatkozása van – például valamelyik szereplője magyar.

A bevezető megintcsak hosszabbra sikerült a kelleténél, de némi magyarázatra szükség volt a hosszú részlet leírása elött. A feladatra pedig azért volt szükséges vállalkoznom, hogy jobban megérthessük a magyar emberek távolságtartását bizonyos eszmék tekintetében. A józan „bürgerek“ és nobilitasok ebben a tekintetben nem hittek „a cél szentesíti az eszközt“ igazában.

Következik hát az egyik „eset“ – nem a legrövidebb, s nem is a legvidámabb – de igen tanulságos. Aki írtózik az erőszaktól, az ne is olvassa el. (Az ízes szöveget s a korabeli helyesírást megőrizni törekszem, beleértve a szereplők nevének magyarítását és az egyes esetekben tapasztalható helyesírási következetlenséget is.)


A vörös kéz szövetsége.

I.

1884 január tizedikén este hetedfél órakor Bécsben, a Máriahilferstrassen Eisert Rezső bank- és pénzváltó üzletébe két ember lépett be. Az egyik azt mondta, hogy orosz rubeleket akar beváltani. Eisert kérdésére, hogy mily összegben, az idegen zsebébe nyult, mintha a rubeleket keresné. De amikor a kezét kivette a zsebéből, hirtelen egy marékra való homokot szórt a bankár szemébe. Aztán egy baltával ütést mértek Eisert fejére, aki elbukott, de csakhamar felugrott és segélyt kiáltva, egy mellékhelyiség felé futott, ahol a nevelőnő éppen leckét adott két gyermeknek. Ezek a segélykiáltásra elősiettek, de a gonosztevők rögtön őket is megtámadták. A nevelőnőt egy baltacsapás leteritette, hasonlóképpen a gyermekeket is. Az egyik gyermek nyakcsigolyája zuzódott össze. Eisert az udvarra menekült, de a rablók mindenütt a nyomában voltak s egy baltacsapással, mely koponyáját meghasította, leütötték. Mindez néhány perc alatt történt. A rablók ezután az üzletbe visszatérve, azt belülről bezárták és kirabolták a pénztárt. Azután mindent magukhoz véve, a főkönyv néhány lapjával fel akarták gyujtani az üzletet, ami azonban nem sikerült. Ezután elmenekültek.

Eisert, mihelyt magához tért, - mert nem halt meg rettentő sebei dacára – odavonszolta magát a gyermekszoba ajtajához és ott kiáltozott segitségért, amint csak birta. A gyermekek közül a tizenegyéves Henrik meghalt, a kilencéves Rudolf a nevelőnővel együtt hetekig volt élet-halál között. Eisert két heti kinlódás után meghalt sebeiben.

A rablógyilkosság oly nagy feltünést keltett, hogy még ő felsége, a király is naponta érdeklődött a kórházban fekvő áldozatok állapota iránt és mindennap referáltatott magának a nyomozás eredményéről. A rablógyilkosok oly ügyesen menekültek, hogy ugyszólván semmi nyom sem maradt utánok. Puszta gyanura egy Pongrácz János nevü katonaszökevényt tartóztattak le, aki azonban alibit tudott bizonyitani. A vizsgálat széles mederben folytatódott, de a gyilkosokról pozitiv adatot nem lehetett beszerezni.

II.

Két napi eredménytelenség után a bécsi rendőrség legügyesebb detektivje : Blöck Nándor vette kezébe a nyomozást a gyilkosok  után. Hogy minél alaposabb lehessen munkája, szabadságot kért főnökétől, Breitenfeld Antal rendőrtanácsostól a nyomozás idejére.

— Ha életembe is kerül, de ezeket a gazembereket kinyomozom !

Ezzel vált el főnökétől, aki tudta, hogy ha Blöck ezt mondja, akkor bizonyosan van alapja. Blöck ugyanis tizenöt év alatt több mint száztiz rejtélyes ügyet nyomozott ki és nagy becsben állott főnöke előtt.

A nagy detektiv a gyilkosság után két nappal fuvaros kocsisnak átöltözve, bejárta azokat a veszedelmes lebujokat, ahol a bün emberei főzik ki gaz terveiket. Arcát annyira eltudta változtatni, hogy senki sem sejtette benne az osztrák császárváros nagy detektivjét.

A lebujokban való csatangolásnak az volt a célja, hogy megtudja, mit beszélnek a homály lovagjai a rettenetes gyilkosságról. Hátha igy tud nyomra jönni. De hát egy-két nap alatt Blöcknek be kellett látni, hogy rossz helyen kutat : ottan nem tudnak semmit a gyilkosok kilétéről. Blöck azonban annyit mégis konstatált, hogy a gyilkosok nem a bécsi notórius gonosztevők kontingenséből kerültek ki. A jeles detektiv ugyanis szóba ereszkedve ezek legtöbbjével, látta, hogy a rablógyilkosság elkövetőiről egész tájékozatlanok voltak. Pedig hát az ezek között lévő besugók 5–6 óra alatt tudnak rendesen mindent.

A gyilkosokat idegenek között kellett keresni. Blöck tehát hozzálátott köztük „széjjelnézni“. Ez horribilis feladat volt. Bécsnek már ekkor nagy idegenforgalma volt és harminc-negyvenezer idegen között gyilkost keresni, merész vállalkozás volt. És Blöck mégis nyomra jutott.

Január huszonnegyedikén, tizennégy nappal a gyilkosság után Blöck hirtelen megjelent Breitenfeld rendőrtanácsosnál. Szurtos, piszkos ruhában, arca tele szénporral, ugy nézett ki, mint egy szeneslegény. A tanácsos is csak nehezen ismerte fel.

— Tisztelettel jelentem tanácsos úr – kezdte Blöck – hogy nyomra jöttem. Két-három nap mulva a gyilkosok vezérét átszolgáltathatom. Most azért jelentkezem, hogy arra kérjem, ha netán engem baj érne, akkor sziveskedjék egy általam posterestante a főpostán „Periculum“ jelige alatt feladott levelemet átvenni, amelyből megtudja, hogy mint kerültem a gazemberek nyomára. Azt hiszem, hogy ezek már sejtik ezt és életemre törnek !

Ezzel meghajolt főnöke előtt és távozott, Breitenfeld nem tartóztatta. Nem kérdezte, hogy mit végzett és micsoda nyomon van. Tudta, hogy Blöck addig sohasem szól, mig müve nincs befejezve. Azt is tudta, hogy ha ilyen határozottan beszél, akkor bizonyára már nyomon van.

III.

Január huszonhatodikán ujabb szenzáció zavarta meg Bécs város nyugalmát. Reggel nyolc órakor ugyanis jelentették, hogy Floridsdorfban egy munkáskülsejü embert lőttek agyon az utcán. Egy ember a munkás elé lépve rákiáltott:

— Véreb, élve nem kerülsz ki kezeim közül !

E szavakkal forgópisztolyát a munkásra sütötte, akit a golyó homlokon talált. A munkás jajszó nélkül meghalt.

A gyilkos elmenekült, de üldözőbe vették. Menekvés közben ötször visszalőtt üldözőire, akik csak azért tudták elfogni, mert egy fatörzsben megbotlott. Az üldözők rárohantak és elkeseredett küzdelem után, mely alatt homlokát megsebesitették és álszakálát is letépték, foglyukká tették. Amint a rendőrséghez behurcolták, a gyilkos a nála volt dinamit-töltények egyikét kőhöz akarta sujtani, de szerencsére rosszul talált s a töltés homokba esve, nem robbant szét. A rendőrségen megmotozták a gyilkost. Két forgópisztolyt, egy tőrt, több, kisebb pisztolyt és dinamittöltényt találtak nála. Irást nem találtak nála. Minden kérdésre megtagadta a választ. Csak akkor szólalt meg, mikor lefényképezték. Ekkor igy szólt a rendőrökhöz:

— Nyomorultak, ciankáli és dinamit való nektek. Majd rátok is kerül a sor !

Breitenfeld rosszat sejtve, kisietett Floridsdorfba, ahol végtelen szomoruságára felismerte az agyonlőtt munkásban hü detektivjét, Blöcköt.

IV.

Breitenfeldnek mindjárt eszébe jutott, hogy Blöck már előre megjósolta, hogy életveszélyben forog. Hogy a rejtély nyitját megtudja, elsietett a főpostáára, a „Periculum“ jelige alatt Blöck által elhelyezett leveléért. A levél, melyet két nappal előbb adtak volt fel, igy hangzott :

„Mélyen tisztelt főnököm !

Amikor ön e levelet olvassa, vagy halott vagyok, vagy halálosan megsebesülve fekszem a kórházban. (A harmadik lehetőség az, hogy a gyilkosokat elfogom és akkor a levelet magam veszem át). A gyilkosok nyomába jutottam – mint már szóval is jelentettem. – Ezek a gazemberek voltaképpen azért jöttek Bécsbe, mert engem keresnek, hogy megöljenek. Ön tudja, hogy én mindig anarkista-ügyekkel foglalkoztam és hogy már több anarkistáról lerántottam a leplet. Nos, ezek az emberek engem Zürichben január másodikán tartott ülésükön halálra itéltek, mint legnagyobb ellenségüket az osztrák császárvárosban. A gyilkosok e hónap negyedikén jöttek Bécsbe, de mert hozzám nem tudtak férni, hát itt vesztegeltek. Mivel pedig pénzükből kifogytak, elkövették a rablógyilkosságot Eisertnél.

Mindezt ugy tudtam meg, hogy néhány napi eredménytelen kutatás után rájöttem, hogy csakis valami idegen gonosztevő lehet a gyilkos. Hogy mégis valami nyomot találjak, elmentem a meggyilkolt Eisertnek a gyilkosság óta bezárt üzletébe és ottan ujra átkutattam mindent. A padlót mikroszkóppal gondosan átvizsgáltam és a nehéz pultot elemeltem helyéről. A pult alatt nagy meglepetésemre találtam egy összegyürt, plakátszerü véres papirt. A gyilkosok egyike véres kezét megtörülve a papirban, a pult alá hajitotta. Nagyon haragudtam magamra, hogy előbb nem jutott eszembe a pult alsó részét megvizsgálni. No de hát igy is örültem, hogy mégis sikerült valamit találnom. A plakát egy izgató anarkista-felhivás volt, melyet január másodikán, a Zürichben tartott titkos anarkista ülésen fogalmaztak meg és amely nemcsak a koronás fők ellen izgat, hanem azt magyarázza, hogy a vagyonos emberek kipusztitása sem bün. A plakát mellékelve van levelemhez, tanácsos ur elolvashatja tartalmát.

Most tisztában voltam, hogy a gyilkosságot anarkisták követték el, ami nem is volt meglepő, mert hiszen, – mint tanácsos ur is tudja, – az anarkisták legutóbb Berlinben, Bécsben és Londonban is elkövettek rablógyilkosságot gazdag embereken, ami az ő szemükben dicséretes dolog. E fontos fölfedezés után elememben voltam. Titkos besugóim révén, – hiszen méltóztatik tudni, hogy jó pénzért anarkisták között is akad ilyen, – sikerült megtudnom, hogy a zürichi titkos gyülés két embert küldött Bécsbe, hogy meggyilkolják azt, aki a legutóbbi anarkista-üzelmeket leleplezte és ezáltal tizenegy társukat juttatta részint a berlini, részint a londoni rendőrség kezére. Ez az ember én voltam. Tehát engem itéltek halálra.

Most igy okoskodtam. Ha ezek a gazemberek engem meg akarnak gyilkolni, akkor csakhamar nyomomban lesznek, ha pedig valami életjelt adnak magukról és én észreveszem őket, akkor elcsiphetem mind a kettőt. Hogy ez sikerüljön, – amennyire lehetett, – bejártam az általam ismert anarkista-buvóhelyeket, hogy utjukba kerüljek a gyilkosoknak, mert hogy azok Eisert gyilkosai, az előttem kétségtelen. Ma megtudtam, hogy ők Floridsdorfba mentek, ahol valamelyik elvtársuk vendége. Most utánuk megyek. Majd megérzik, hogy ott vagyok és közelembe jutnak. Szándékom az, hogy utánam jöjjenek, közelemben legyenek, akkor elcsalom őket valami olyan helyre, ahol azonnal rendőri segitségre számithatok, hogy elfoghassam őket. El vagyok látva tőrrel és jó forgópisztollyal, azt hiszem, hogy tervem sikerülni fog. Ha netán alul maradnék és merényletet követnének el ellenem, biztosra vehető, hogy ők Eisert gyilkosai. Ezen nyomon folytassák a vizsgálatot ellenük !“

Szegény Blöck ! Vakmerő terve nem sikerült. Magára vonta az általa gyanusitott anarkisták figyelmét, de ezek nem várták be, mig rendőrkézre juttatja őket, hanem a legelső alkalmat felhasználták és lelőtték. Az egyik tettes el is menekült.

V.

Blöck levele az ügybe némi világosságot hozott, de ez még nem volt elegendő. Most előbb meg kellett tudni az elfogott anarkista kilétét és aztán kézre kellett keriteni elmenekült büntársát. Hogy ez sikerüljön, másnap a bécsi rendőrség közzétette a gyilkos arcképét és személyleirását. Erre jelentkezett egy asszony, aki elmondotta, hogy a gyilkosságot megelőző napon megfordult nála a merénylő és lakást kért. Az asszonynak nem volt kiadó szobája, mire az idegen otthagyta nála kézitáskáját és azt mondta, hogy másnap eljön érte.

A rendőrség megvizsgálva a kézitáskát, abban több petárdát és kilenc aranygombot talált, amelyekről legnagyobb meglepetésére konstatálta, hogy Eisert bankár boltjából valók. azonkivül több anarkista irat is volt a kézitáskában. A további nyomozás nem vezetett eredményre.

Néhány nap mulva azonban fordulat állott be a rejtélyes ügyben. Drezdából egy Rössler Károly nevü cipész jött és elmondotta, hogy a gyilkost ismeri. Stellmacher Árminnak hivják. Foglalkozása cipész és 1875-ben a szász királyi százegyes számu granátos-ezrednek volt káplárja. Rösslert szembesitették Stellmacherrel, aki erre megmondta, hogy csakugyan az, akinek vélik és kijelentette, hogy nemzetközi anarkista-pártnak tagja.

Stellmacher látva, hogy most már nem használ semmit se tagadása, bevallott mindent. Még azt is bevallotta, amit szegény Blöck már tudott volt : hogy a zürichi titkos gyülés január másodikán itélte halálra a titkosrendőrt és sorshuzás utján Stellmacher lett megbizva az itélet végrehajtásával.

Leplezetlenül, cinikus hangon elmondta, hogy Eisertet ő gyilkolta meg, mert pénzre volt szüksége és mert a gyilkosság nem bün előtte, ha gazdag emberen végzik stb. Szóval egészen ugy, ahogy azt a szegény Blöck jól sejtette.

Bevallotta, hogy Floridsdorfban hallotta, hogy ottan van. Sejtette is a detektiv célját.

— Tudtam, — ugymond Stellmacher, — hogy a ravasz detektiv engem tőrbe akar csalni. Sikerült is neki, de élete árán. Mert ha ő vakmerő volt, én is az lehettem !

Büntársát azonban nem akarta megnevezni. Ezért és mivel Blöck meggyilkolása alkalmával Stellmacher társaságában több embert láttak, széleskörü nyomozás indult meg, amelyen tevékeny részt vettek : a bécsi, budapesti, zürichi, berlini, hamburgi, londoni és párisi rendőrségek. Az összes világlapok nap-nap után részletes tudósitásokat közöltek a nyomozásról.

VI.

Stellmacher Ármin konok hallgatása dacára aránylag rövid idő alatt annyi adatot gyüjtöttek össze, hogy csakhamar tisztán lehetett látni a szövevényes bünügyben. A bécsi rendőrség állandóan megfigyelte mindazokat, akik anarkista gyanu alatt állottak. Igy jöttek rá, hogy a bécsi anarkistáknak Budapesten is vannak elég szép számu cinkosaik, akiknek vezére a Budapesten megjelenő „Radikal“ cimü lap szerkesztője, Práger Ármin szabósegéd. A bécsi rendőrség megkeresésére Magyari Kálmán főkapitánysági titkár megfigyeltette Prágert, akit rajtakaptak, amikor Budapesten egy zálogházban el akart zálogositani több értéktárgyat, amelyek Eisert bankáréi voltak. Erre letartóztatták Práger Ármint és a Fortunába szállitották, ahol Boch királyi ügyész vette vallatóra. Práger, akit ekkor már Németországban, Svájcban és Franciaországban mint hires agitátort irmertek, mindenféle mesével akarta paluzibilissé tenni, hogy az ékszereket találta. A királyi ügyész azonban házkutatást rendelt el Prágernek Nádor-utca 17. szám alatt volt lakásán, ahol körülbelül négyezer forint értékü ékszert találtak Eisert vagyonából. Az egész esetet a vizsgálat érdekében oly nagy titokban tartották, hogy a bécsi lapoknak elcsukatás terhe alatt tiltották meg az esetről csak egy szót is közölni, vagy széttáviratozni. A Pester Lloyd egy március elsején megjelent számában közölt bécsi leveléből pattant ki a titok. Az emlitett rendőrségen ugyanis kétségtelenül megállapitották, hogy ez a nemzetközi anarkista szövetkezet nemcsak a bécsi rablógyilkosságot követte el, hanem még Franciaországban, Németországban, Svájcban történt gyilkosságokat is. Számos elfogatásokat eszközöltek Párisban, Londonban, Berlinben és Hamburgban. Práger a vizsgálattól megtörve és hogy valamiképp meneküljön a nagyobb baj alól, elmondotta, hogy az ékszereket néhány héttel ezelőtt Budapestre hozta neki Kammerer Antal bécsi elvtársa. Kammerer, aki bécsi születésü könyvkötősegéd volt, mint anarchista agitátor tett szert hirhedtségre. Práger e vallomására a bécsi rendőrség kinyomozta és letartóztatta Kammerer Antalt és mivel vele akkoriban élénk összeköttetésben állott a „Zukunft“ cimü szocialista lap adminisztrátora, Schustazek is, őt is letartóztatták. E miatt oly nagy lett a forrongás a bécsi szocialisták között, hogy katonaságot kellett kirendelni ellenük és ostromállapotot hirdetni. A gyilkosságban való részvétel miatt letartóztatták Berlinben Schultzét is, a hirhedt német anarchistát.

VII.

Az  anarchisták üzelmeinek leleplezése óriási port vert fel. Ipartársulatok kebelében mozgalom indult meg, melynek az volt a célja, hogy a munkásokat megakadályozzák abban, hogy a szocializmus ürügye alatt alakult egyesületekbe belépjenek. Bécsben nap-nap után tüntetések voltak a munkások részéről, akik között azt a hirt terjesztették, hogy az egész anarchista-történet a rendőrség müve. A tüntetések csak az ostromállapot kihirdetésekor szüntek meg. Ezalatt a vizsgálat megállapitotta, hogy Eisert bankárt Stellmacher és Kammerer gyilkolták meg. Amit azok be is vallottak. Stellmachert halálra itélték és ki is végezték Bécsben. Kammerert életfogytig tartó fegyházra itélték. Práger felett a budapesti törvényszék itélkezett. Miután kiderült róla, hogy a gyilkosoknak csak orgazdájuk volt, hat évi fegyházra itélték. Schultzét és Schustazeket szabadon eresztették, mert kiderül róluk, hogy semmi közük sem volt a gyilkossághoz.

Práger a fegyházban jól viselte magát, miért öt év mulva feltételes szabadlábra helyezték, védőügyvédjének, Kenedi Géza dr.-nak közbenjárására. Az egykori büszke néptribun a börtönből kiszabadulva Budapesten folytatta mesterségét, a szabóságot. Meg is házasodott, nőül vett egy Augfeld Fanni nevü nőt, akinek tőle három gyermeke született, Lenke, Árpád és Margit. Utóbb már nagy nyomorban tengődött. Az asszony keresetéből tartotta fenn magát és családját. A Lujza-utca tizenkettes számu ház harmadik emeletén lakott. 1903-ban kitört rajta régi betegsége, a tüdőbaj. A világtól elfelejtve halt meg 1905 május 14-én.

A pesti izr. hitközség temettette el. Memoirjait megirta és egy nagyon jó barátjának adta át azzal, hogy halála után öt év mulva publikálja őket. Feljegyzéseiben az elmondottak A véres kéz szövetsége cimen vannak elmondva. Igy hivták ugyanis azt az anarkista szövetkezetet, amely aztán még évekig nagyon sok gondot okozott az európai és az amerikai rendőrségnek.

v


 Anton Kammerer (1862–1884), österreichischer Anarchist, Deserteur und Raubmörder

„Zukunft“ - "Jövő"

 

A bejegyzés trackback címe:

http://iusmurmurandi.blog.hu/api/trackback/id/tr541715902

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben.

fiam · http://csajszinene.blogspot.com/ 2010.01.30. 23:31:00

Az anarkistákkal csak a baj van, állandóan anarkodni akarnak... :)

Mormogi, nem is tudod, hogy MENNYIRE örvendeztettél meg: majd' másfél évtizede volt egy húsz részes sorozatom a Szekszárdi Vasárnap elnevezésű (váltakozva heti-kétheti) lapban Szekszárd híres bűnügyei címmel. Persze nem mérhető az az általad citált irodalommal, s én sem az írójával, csak azért említem, mert már nem először tapintasz rá olyan témára, ami engem is módfelett érdekel, s valami közöm volt/van hozzá.
Köszönöm szépen!

inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2010.01.31. 12:59:25

Sógornőm, az akkori, a belga, lévén akkor éppen tanitónő, állandóan olvasott.
Egyszer nálam hagyott egy vastag livrdöpost-ot, egy amolyan jelenkori Pitavalt.
Aztán hozott még.
Magyar vonatkozású dolgokat is feldolgoztak benne, érdekes ezeket franciául olvasni.
Nagymagyarország korabelieket.
Érdekes hírünk volt a világban.
Számítottunk - jobban mint manapság.
Most megint sajnálhatom, kedves Mormogi Uram, hogy mindezek odafenn vannak, mert belenézék szívesen.
ü:
Insz...

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2010.01.31. 13:18:57

@inszeminator: Igen, pontosan ez a természetes - nem folytonosan bizonygatott, ám sajnos általunk már meg nem élt - européerség érződik ebben a könyvben is...
Nem csak azért, mert a magyar kárvallottak, és/vagy nyomozók csak úgy felülnek a bécsi-párizsi-berlini gyorsra, óh, nem. Az, ahogyan ott őket fogadják. Amikor még oda tartoztunk - ha nem is mindig a legszívesebben látott vendégként.
Hogy a magyarnak nem kellett "valutát" kiváltania (nota bene: a rubelt már váltani kellett Bécsben) mert a pénz jó volt ott is, ha a kis boltokban nem is; az volt a természetes. Meg hogy az állam "jót állt" a hazánkfiaiért, mert ez volt a természetes...
Nem is mondom tovább. Ez a körülöttem megjelenő kiemelő keret már nagyon zavar - szívesen eltüntetném :-(

inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2010.01.31. 15:10:45

@Mormogi Papa:
Mivel az az európa csak úgy VOLT, a maga természetességében, és kimúlt a maga természetességében, bár erőszakos halállal, be kéne látni, hogy nem lehet feltámasztani.
Az igény megvolna rá, de ennyi nyögés és izzadság közepette is csak valami hasonló születhet mesterségesen.
Teleszarták, illetve szórták szegényt a legkülönfélébb izmusok, lásd: anarkisták és utódaik, és semmi jót nem jósolok a következő tíz évre.
Nekünk már lehet, hogy pengőnk lesz megint, mert addigra szétesik az egész banzáj.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2010.01.31. 19:52:13

@inszeminator: Nem a legszebb kilátások...
Talán éppen azért szólítgatjuk egymást, hogy:
Jaj, csak ne az a dal legyen...

Grift · http://gozdom.blogspot.com/ 2010.02.03. 13:49:40

fura népek lak/ják/ták bécset és pestet. :))

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2010.02.07. 12:27:32

Kicsit messzebb visz a poszt témájától, de hasonlóan érdekesek az egykori bűnügyi fotográfiák is.
Találtam egy izgalmas tanulmányt, érdemes elolvasni:

bfl.archivportal.hu/id-691-bogdan_melinda_rabosito_fenykep.html

inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2010.02.26. 20:31:25

@Gasper:
Nagyszerű ez a Bogdán Melinda cikk.

MP, te meg ne lustálkodj!!!!!!!!!

insz...

vero · http://anal0g.blog.hu/ 2010.02.27. 06:25:19

azért fölöttébb érdekes, hogy önök a www hálón ilyen régi könyvekről értekeznek! (érdekes? hm.)

@Gasper: ezeket én is megtaláltam egy másik helyen, amikor a megboldogult strasznov ignácról (az igaziról, nem benjőről) kerestem képeket. sajons hiába :(

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2010.02.27. 08:55:30

@inszeminator: örülök, ha tetszett.

@vero: miután nem volt fogalmam erről a Strasznov Ignácről, így kénytelen voltam egyet guglizni. LOL

Valamikor az előző század elején egy kereskedő fazon a Rottenbiller utca köveit adta el jó pénzért. Talán Inszeminator, vagy MP emlékszik a nevére, de ha nem, akkor majd megkérdezem apámtól. Nagy skandalum volt. :))

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2010.02.27. 18:29:25

@Gasper: Nekem a Váczi utczai zrí ugrott be... amikor két fazon nekiállt méricskélni szintezővel, szalagos földmérővel a legpatinásabb kereskedések portálja előtt. Persze a tulajok hamar kíváncsiak lettek, miért a nagy méricskélés.
- A tisztelt Székes és Fő Közgyűlése úgy határozott, hogy ide a Váci utcába nyilvános vizeldét szükséges telepíteni. - volt a válasz.
A tulajok persze szörnyűlködtek.
- Mért pont ide? Tönkreteszi a kereskedésemet/üzletemet!

És itt jön, kedves barátaim, a Rejtő Jenő tolláról már kissé ismeretes szöveg:

- Azért, mert a főmérnök úr egy disznó, és hagyta magát megvesztegetni. Eredetileg ugyanis egy sarokkal feljebb/lejjebb terbvezték a műintézményt...
- És modnja, Mérnök Úr, nem lehetne... esetleg... hogy is mondjam... önt is...
- Na azt próbálja meg az úr!

És bizony megpróbálták. Többen is. Érdekes nmódon mindenkinek sikerült :-)
(Nyilvános vizelde meg a mái napig sincsen a Váczi utcza mentében...

(Az Eiffel tornyot meg többször is eladták ócskavasnak, mint az köztudott, Mr. Tájföl...
De nem egészen lehetetlen: valami amerikai milliárdos több európai műemléket vett meg, s szállíttatott át kies vidéki birtokaira - többek között egy kőhidat is...)

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2010.02.27. 18:30:29

@inszeminator: Az előző egy rövid poszt helyett állt :-)

Sajna, mindig közbejön valami - most is dolgoznom kellene :-( Félmunkát meg végezzen a...
Na, az ne.

vero · http://anal0g.blog.hu/ 2010.02.27. 21:33:44

MP, akartam is kéredzni reggel: nem tudod a forgatókönyvet (Én Strasznov, a szélhámos) miből írták? Hiába kerestem, nincs cucc, sőt Strasznovról sincs, csak a filmre emlékszem, de az kegyetlen volt (Benkő, Körmendi, Szendrő (?)) 25 éve láttam, de mega impressz.
Strasznovról van valami egyáltalán, a legendán, meg a levéltáron kívűl? Lehet, hogy kutatásra és regényre vár?

vero · http://anal0g.blog.hu/ 2010.02.27. 21:36:04

Most azon gondolkodom, mi lehet, ami egy 15 éves gyereket megfog egy ilyen filmben? Monarchia fílingérzés, meg alakítás az volt, arra emlékszem, de nem ez jellemző 15ben.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2010.02.27. 21:59:21

@vero: Ki tudja,talán az életből került a vászonra...
www.tankonyvtar.hu/historia-1984-04/historia-1984-04-081013
Kor- és kórleírásként is haszonnal olvasható. Itt annyi áll róla:
Különösen előkelő hely illeti meg e csalók sorában a Budapesten egyre inkább elharapódzó kártyaszenvedély vámszedőit, az ügyes hamiskártyásokat - hogy az olyan nagyszabású szélhámosokat, mint Somoskeőy, Strasznov Ignác, Theiner Adolf, ne is említsük.
Tehát: nagyaszabású szélhámos.
Magáról a filmről alig akad adat az adatbázisban:
www.imdb.com/title/tt0172072/combined
Keleti Márton csak rendezőként szerepel.
www.imdb.com/name/nm0445454/

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2010.02.27. 22:32:08

Igen, Ludwig Emil említi a Magyar Nemzet 2004 augusztus 11-i számában megjelent "A káosz koalíciója" című írásának végén - bár csak viszonyítási alapként:
"Strasznov Ignác, a legendás szélhámos ehhez képest csak a Vérmezőt parcellázta fel és adta el." Itt:
www.mno.hu/portal/234011
Érdemes átolvasni már csak az ilyen nosztalgiajellegű mondatokért is:
Van pedig nekünk sportminiszterünk is, Gyurcsánynak hívják, és olyan jól fejlett stílusérzékkel bír, hogy az olimpiára készülő sportolók meglátogatása közben jelentette be lemondási szándékát a posztjáról. Egy másik miniszterünk, Bárándy doktor, az igazságügy vezetője úgy vélekedik, igazat csak a bizonyítékok terhe alatt kell mondani, mint a védenceinek, és talán észre sem veszi a sűrű kacsavadászat közben, hogy mostanában köztisztségben hazudozik.

vero · http://anal0g.blog.hu/ 2010.03.02. 02:58:30

nos, megvan, hogy a strasznov film miért nem szerpel sehol (majdnem). mert tv film volt, így gondolom nem jegyzik ugyanúgy. benkő szerepei között ráadásul sztrasznov név alatt fut.
a név, a pimaszság és a kor alapján vlsz lembergi kazár betepülő lehetett.
pelsőczi is játszotta a 80as évek végén színházban a szereplista szerint. szóval valahol van egy írás, legalább egy forgatókönyv.

és elnézést, hogy strasznov poszttá alakítom fröhlich uram történetét.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2010.03.02. 13:10:14

@vero: Semmi baj. Egy ilyen hajnali bocsánatkérés két másikkal is fölér :-)