Kedves blogfelem írta egyszer, mikor még nem írtam posztokat:
 
„Sajnálom, nem is kicsit, hogy ezeket a nagyszerű dolgokat csak velem közlöd magánlevélben. Könyörgöm miért nem tereled ezeket kommentbe, hogy mások is olvassák...? Nagyon érdekes dolgokat hozol elő, lehet, a téma így tovább is lendülhetne… Én nagyon örülnék neki.”
A sok elmaradásból próbálok hát behozni valamicskét ezzel a mostani hosszú írással. Következzék hát eszme-ámok-futtatásom.
Úgy kezdődött a dolog, hogy a kezembe akadt egy képeslap. Rajta egy aprócska reprodukció: Idősebb Lucas Cranach „Jungbrunnencímű alkotása. A kicsiny reprón alig látszottak a részletek – de ahhoz eléggé, hogy megkeressem a Wikin. Először a német nyelvűn persze, a cím miatt. Onnét pedig tovább…

A „Jungbrunnen”, máskéntQuelle der ewigen Jugend” vagy „Quelle des ewigen Lebens” – sejtésem szerint az örök fiatalság / örök élet forrása. Áttértem jobban ismertem nyelvekre, ahol sokkal bővebb tájékoztatásra leltem. A linkek pedig még tovább vezettek – lássuk, meddig.
Az alapmítosz valahogy így szól: a Fiatalság Forrása (Fountain of Youth) egy mítikus forrás, amiről az a hír járja, hogy mindenkinek visszaadja a fiatalságot, aki iszik belőle. Az erről a forrásról szóló meséket évezredeken keresztül regélték, írott formában Hérodotosznál jelenik meg, szerinte a forrás Etiópiában található – ennek köszönhető a helybéliek feltűnően magas életkora…
Feltűnik Hieronymus Bosch képén, a Gyönyörök kertjében is:
A legenda később különösen a XVI. században vált ismertté, mikor Juan Ponce de León, spanyol felfedező és Puerto Rico első kormányzója személyéhez kapcsolták. Egyesek szerint 1513-as floridai útja során pontosan ezt a forrást kereste.
Szóba kerül a Nagy Sándorról szóló Sándor-regényben is – mégpedig két változatban. A nyugati változat szerint Nagy Sándor és Andreas nevű szolgája a Sötétség Földjén kelnek át, hogy megtalálják. Sándor nem találja a sötétből kivezető utat, de a szolgájának sikerül átkelnie és iszik is a vízből, így halhatatlanná lesz. Ez a kétarcúság: fiatalság = örök fiatalság = halhatatlanság mindvégig jelen van a történetben.
A történet keleti változatában egy Al-Khidr nevű bölcs Nagy Sándor útitársa - egyebekben a mítosz ezen része nagyjából ugyanúgy zajlik, bár itt az Élet Vizét keresik. A bölcs (ne feledjük e szót) neve azt jelenti „A Zöld Ember”. Egyesek egyenesen azt a Zöld Lovagot sejtik benne, kivel Sir Gawain-nek akadt dolga.
A regény e részének arab és Aljamiado (arab betűkkel írott Mozarab, Spanyol vagy Ladino szöveg) változata a Mórok alatt rendkívül népszerű volt Hispániában – és a Felfedezések koráig ismert volt a történet. A későbbiekben a Mórok tudásából a Spanyolországból elmenekült zsidók sokat vittek magukkal - az orvoslás tudományát például, meg az Al Chemia művészetét - s talán ezt a történetet is.
Az Élet Vizénél meg kell álljunk egy kitérőre. Nem utoljára. Hasonló, a halálból feltámasztó, „hétszerte erősebbé”, „hétszerte szebbé” tévő vizeket bizony a magyar népmesékben is lelhetünk. Rendszerint akkor kerülnek elő, mikor a – főként mítikus: sárkány, ördög – ellenfél legyőzi a szegény legényt. Akit viszont valaki feltámaszt úgy, hogy a legényt (vagy annak darabjait, ha apró részekre szabdalták) lemossa az élet vizével, forrásával – ami esetleg Tündérországban található, mint János Vitéz esetében. Íme:
A feltámasztó valaki pedig lehet a legény szerelmese, édesanyja, társa – vagy valaki, akin korábban ő segített: ember, állat, mítikus lény egyaránt.
De az Életvíz szinte minden mesekincsben megtalálható. A Grimm-fivérek is gyűjtöttek ilyet. A történetben más mesék vándormotívumaira is rálelhetünk. A haldokló király három fia közül az első kettőnek nem sikerül megtalálnia az Élet Vizét, a legkisebbnek pedig valamiért segít az a törpe, aki a két bátyót elbuktatta. Visszafelé az idősebb fivérek ármánykodnak, mire királyi apja megparancsolja egy vadásznak: menjen a fiúval az erdőbe és eméssze el. De a vadász… ismerős?
Egy orosz népmesében aztán a funkciók mégiscsak különválnak: „A Bátor Lovag, az Ifjúság Almái és az Élet Vize”. Van egy spanyol (katalán) mese is erről a különös vízről. És így tovább… egészen Frank Herbert Dűne sorozatáig.
Az Életvíz más jelentéssel is bír. Aqua vitae néven vált ismertté, részben, mint alkoholtartalmú ital. Részben pedig - Saint Patrick és szerzetestársai szóhasználatában így szerepel a keresztvíz. de a „világi” szóhasználat mindenfelé elterjedt az egykori Római Birodalom területén – részben az eredeti latin kifejezés, részben annak fordításai alakjában.
A Kelták Skóciájában (Gàidhlig nyelven) uisge-beatha lett a fordítása – ebből ered a skót whisky szó; míg az írek (Gaeilge nyelven) uisce beatha –nak fordították – amiből meg a whiskey szó származott. Mint látható, a „plusz” e is hordozhat jelentést - jelen esetben a két nép italainak neve különböző. (Bár ez nem is ilyen egyszerű.)
De fordítás a francia eau de vie is,míg az olasz acquavite és a skandináv akvavit a latin alakot őrzik. Bizony még az orosz Vodka is ebbe a családba tartozik :-).
Lengyelországban okowita, Ukrajnában оковита (okovita), Fehéroroszországban акавіта (akavita), és egyes dél-orosz dialektusokban яковита (yakovita). Köszönjük, Wikivita :-D.

Józanabb vizekre evezünk. Visszatérek Lucas Cranach der Ältere élettörténetéhez. Meglepő tényekre akadunk… Idézem a Wikipédia szócikkét. No, nem az egészet. De nem keveset.
„Lucas Cranach 1472 októberében egy kis bajorországi helységben született. Családjáról és fiatal koráról keveset tudunk. Apját, aki szintén festő volt, Hans Malernak hívták, de a vezetékneve valószínűleg a foglalkozására (Maler = festő) utal. Lucas szülővárosának (Kronach) akkori írásmód szerinti nevét vette fel, így valódi családneve homályban maradt. 1495 és 1498 között Kronachban és környékén dolgozott, 1500 táján Bécsbe költözött.
1504-ben visszatért Németországba, Türingiába, s elvette feleségül a gothai polgármester lányát, Barbara Brengbiert. Bölcs Frigyes választófejedelem még ebben az évben udvari festőnek alkalmazta. Wittenbergben, a fejedelmi udvarban telepedett le, és élete végéig a választófejedelem és utódai szolgálatában állt. 1508. január 6-án nemeslevelet kapott, ettől kezdve címerállata, a denevérszárnyú kígyó emblémáját használta szignóként.
1519-ben tagja lett a városi tanácsnak, majd 1525-ben, 1526-ban, 1528-ban és 1529-ben is a tanács tagjává választották. 1537 és 1545 között minden évben megválasztották tanácstagnak és polgármesternek. 1520-ban megkapta azt a kiváltságot, hogy patikusként dolgozhasson. Már az övé volt Wittenberg legszebb magánháza, ahol a gyógyszertár működött. Cranach ezenkívül egy könyvkereskedés és egy nyomda tulajdonosa is volt.
Lucas Cranach nem elégedett meg kivételes helyzetével, tevékenyen kivette a részét a reformáció harcaiból. Szoros barátság fűzte Luther Mártonhoz. Luther volt Cranach egyik lányának, Annának a keresztapja. A festő kérte meg a vallásreformátor számára Katharina von Bora kezét, majd az esküvőjükön ő volt a tanú. Cranach lett Luther első gyermekének keresztapja. Több arcképet is készített barátjáról. A tanács egyik tagjával együtt ő szervezte meg Luther Újtestamentum-fordításának eladását.
Idősebb Cranachnak házasságából három lánya és két fia született. A lányok közül Barbarának egyenesági leszármazottja – nyolc nemzedékkel később – a legnagyobb német költő, Johann Wolfgang von Goethe.”

Az ő műve a Faust, amiben megintcsak szót ejtenek az örökké tartó fiatalságról. Nem mellesleg megjelenik benne Mefisztó is – aki egyezséget köt  vele, és persze átveri. Faust Doktor igazából is létezett. (Johann Georg Faust (cc. 1480, Knittlingen – 1540, Staufen) asztrológus, okkultista, alkímista a német reneszánsz idején.) Az alkímiáról még esik szó később.

A maga nemében egyedülálló módon rótta le tiszteletét az utókor Cranach munkássága, valamint a reformációban való részvétele előtt. A weimari templom szárnyas oltárának – mely a fia alkotása – a középtábláján Luther és Keresztelő Szent János között ott áll Lucas Cranach egész alakos képmása.”

 
De most térjünk vissza eredeti Forrásunkhoz :-)
Korábban is megfestette már ezt a témát - kicsit szikárabban. Érdemes figyelni az azonos motívumokra
A minket érdeklő képet pedig 1546-ben készítette elő, de már Ifjabb Lucas fejezte be – bár ezt a „manufaktura-szerű” alkotóműhely miatt nehéz pontosan elhatárolni. A kép címe: Fons Juventutis. Az Ifjúság Forrása.
Mindenekelőtt nézzük meg a képet – lehetőleg nagyban, az első hivatkozásnál nyitható változatban. A képet balról jobbra haladva értelmezhetjük. A kép bal szélén érkeznek az idős, láthatólag megtört, beteg emberek – különösképpen kizárólag nők. (Cranach – néha mitológiai, bár mindkét értelemben átlátszó köntösbe burkolt női aktokat szívesen festett, élete során különböző stílusokban is.) A hölgyeket hozzák szekéren, társaskocsin, saroglyán, talicskán – sőt még a hátukon is.
A gyámolítók aztán különös módon eltűnnek: nem lépnek a vízbe. A hölgyek viszont levetkeznek s belelépnek-botladoznak-zuhannak a vízbe…
A medencében megtörténik a csodálatos átalakulás: valamennyien megfiatalodnak, s kilépnek a medence jobb felénél a partra.
Ott pedig várja őket egy férfiú a veres sátor előtt.
Idézem blogtárs-barátom véleményét magánleveléből:
„Túlságosan jóhiszemű vagy!
Jönnek a népek talicskán lovon egyeben és egyből belemásznak a vízbe. Mégpedig egy gondosan kiépített medencébe. És ki fog fizetni és hol?
Aki eltakarja magát az most jött rá, hogy nem ingyér volt a lubickolás. Valaki kóstolgatni akarja megfiatalodott testét a paraván megett, csakhát ő most lett éppen szűz a lelkem…
Ezért hord az úszómester kardot. Azzal jókat lehet suhintani az ellenszegülő meztelen seggekre.”
Én meg kötöttem az ebet...
„A kardos "úszómester" szerintem inkább arra hívja fel a figyelmüket, hogy megfiatalodván mégiscsak illene felöltözniük - mert már van takargatnivalójuk. A sátor pedig egy öltöző, ahol új ruhát kapnak - amit akár értelmezhetnék hitbéli megújulásuk / megújhodásuk jelképeként is, hiszen ilyen csodára csakis a Kegyelem képes.
A hölgyek azonban nem egyformák: míg egyikük tisztában van ezzel, s szemérmesen leplezi magát, többeknek az új élet csak újabb lehetőség az élvezetek hajhászására. Mit aztán ki-ki vérmérséklete szerint abszolvál: ki a terített asztal mellett kezdve "megadja a módját" (az új test éhes lenne???),
 
 
ki viszont haladéktalanul a bokorba vonul vissza :-D”
Nos – kinek-kinek belátása és értelmezése szerint :-).
Itt gazdag képanyag található Cranach műveiből.

Maradt néhány elvarratlan szál még – pedig már eddig is jókora vargabetűkkel haladtam. Itt van mindjárt ez az újjászületés-dolog is.
A mítoszokban és legendákban gyakran szerepel az Örök Fiatalság, mint bizonyos praktikákkal, eszközökkel megszerezhető adomány. Hogy mikkel? Bölcsek köve, Univerzális panacea, és az Életelixír a leggyakoribbak közülük.
A Bölcsek Köve pedig maga a híres-nevezetes lapis philosophorum – vagyis a Philosopher's Stone. Amiről mára már szinte minden iskolás hallott harangozni – ha máshonnan nem, hát J.K. Rowling első Harry Potter regényéből, de legalábbis a filmváltozatából.  (Az amerikai kiadás címe kicsit eltér - ott nem a "Filozófusok" köve, hanem 'Sorcerer's Stone' a neve.) Vagyis tudják, hogy a kő meghosszabbítja az életet – és mellesleg még aranyat is lehet vele csinálni. Legalábbis az Alkimisták szerint. Valamint belép a történetbe egy újabb szereplő, bizonyos Nicolas Flamel. Mindjárt kétféleképp - romantikusan:
 
 
vagy historikusan:
Na de hogy kerül a csizma az asztalra? Mit keres itt ez a tisztes párizsi polgár, aki életében nem foglalkozott azt alkímiával? És egyáltalán: ki volt ő? Nézzünk utána ugyanott:
Nicolas Flamel élete magyarul.
„ (Született kb. 1330, Pontnoise – meghalt 1413., a hagyomány szerint 1418., Párizs) sikeres francia írnok, másoló, író, kézirat-, és valószínűleg ingatlankereskedő, halála után alkimistaként vált híressé. A legenda szerint ő készítette el a Bölcsek kövét. Állítólag Flamel írta az Alkímia nagykönyvét amit 1612-ben Párizsban publikáltak. Egy családtagját ismerjük, a feleségét, Perronelle Flamelt.
Flamel szegény zsidó családból származott, akik kényszerből vették fel a keresztény hitet. Apjától tanulta el a könyvmásoló mesterséget, és a bencés szerzeteseknél is tanult. Tökéletesen tudott héberül, franciául és latinul. 1355-ben vette feleségül az özvegy Perronelle-t (Pernelle). Párizsban eleinte írnokként dolgozott, feleségével együtt pedig egy kis boltot vezettek a Saint-Jacques-de-la-Boucherie templomnál. Emellett berendezett a közelben egy műhelyt is, mely értékes kéziratok készítésére szakosodott. Vevői közé tartozott valószínűleg Jean de Berry herceg is. Idővel jelentős vagyonra tett szert, melyből többek között templomokat és rászorulókat támogatott.”
Felhívnám a figyelmet a hercegre – ő rendelte meg azt a bizonyos Hóráskönyvet is, amit minden művészetkedvelő ismerni vél – pedig alig láthatott belőle egy-két lapot – a 206 lapnak „több mint fele” egészlapos kép; mégpedig nagyjából A4–es méretben… (A hivatkozásnál a 12 hónap ábrázolása kinagyítható.)
De még mindig nem tudjuk, hogy Flamel, e derék polgár hogy keveredett hírbe – mint Pilátus a Credoba.
Vagy mint Hatvani István professzor, akit méltatlanul kevertek  „garaboncás” hírébe. Mint alább következik:
"Azon ördöngös mondáknak, amelyek Hatvani nevéhez kapcsolódnak és neki a „magyar Faust” nevet szerezték, valódi történeti alapjuk igen kevés lehet. Révész Imre állítása szerint az egész mondacsoportot a szellemdús és élces Kazinczy Sámuel hajdúkerületi főorvos költötte, debreceni diák korában; az sem lehetetlen, hogy a mondák legalább nagy részben a diáksereg örökifjú s tréfás kedélyéből és kifogyhatatlan leleményes képzelméből veszik eredetüket. Hatvani ugyanis nálunk az első volt, aki a fizikát kísérletekkel adta elő; kitűnő kísérleteivel pedig annyira hatott a különben is eleven képzelődésű s kedélyes fiatalságra, hogy ezek készek voltak szeretett tanárukat mint misztikus alakot az utókor előtt is örökké emlékezetessé tenni."
-  0  -
„1591-ben Jacques Cohorry, alkimista szerző 3 szövegrészből álló gyűjteménykötetet adott ki a fémek transzmutációjáról. Ezek közül az egyik, a "Sommaire Philosophique", Flamel neve alatt jelent meg. Ez a mű több kiadást is megért, később verseskötetbe is foglalták. (Cohorry a Coholmányok atyja? Csak vicceltem:-)
Flamel nevéhez további alkotások is fűződnek, pl. az először 1612-ben, Párizsban publikált Alkímia nagykönyve ( Livre des figures hiéroglypiques) című könyv, melyet azután angolul (1624. London) és németül (1681. Hamburg) is kiadtak. A kiadó előszavában Flamel alkimista pályafutásának történetét olvashatjuk.”
Hivatkoznak továbbá arra is, hogy nagyszámú irigye volt, hiszen gazdag ember lett (részben a korábban már kétszer megözvegyült Perronelle hozott pénzt a házhoz, részben jó fizették munkáját – de voltak zűrösebb ingatlanügyei is) és nem sajnálta a pénzét kegyes célokra se. Mert gyermeke nem született…
Ingatlanról jut eszembe: Párizs városában (ami, mint azt Maître François jóvoltából tudjuk: ott fekszik mindjárt Nicolas Flamel szülőfaluja mellett :-) több háza is volt - a saját hajlékán s műhelyén kívül több bérháza is. Ezek egyike ma is áll a rue de Montmorency 51 szám alatt, ez ma fogadó: az Auberge Nicolas Flamel. Ez Párizs legöregebb lakóháza...

Örök élet – minden vallás ismeri, csak nem egyformán képzelik el. A legtöbb vallásban megvan a túlvilág valamely formában. Számomra a germán mitológiáé a legfélelmesebb – naponta csatában halni s feltámadni másnapra új csatára – mi lehetne rémesebb ennél?
Szerencsére van más változat is. És itt kapcsolódunk az adventi ünnepkörhöz a Mindennapi cikke alapján.
 
Évszázadok óta állítanak fát a hívek az otthonukban, igaz, eleink nem feldíszített fenyő, hanem valamilyen „életfa” társaságában keresték a békességet és a karácsonyi hangulatot.
Már a régi görögök is ismerték a karácsonyfát – írhatta volna Karinthy Frigyes a múlt század elején. Ha nem is lett volna teljesen igaza, mindenesetre a középkori magyarság ezt a bizonyos életfát kincs néven is emlegette, és vázába rakta, hogy a szobát díszítse vele. Aztán jöttek, no nem a görögök, hanem a németek. A fenyőállítás szokását Németországból importáltuk, egészen pontosan az evangélikusoktól.
 
Örökzöld = örök élet?
A derék germán protestánsok ugyanis nem kevés szemfülességgel észrevették, hogy a fenyő télen is zöldellik, amikor a többi növény mind elhullajtja a leveleit, és látszólag meghal. A fenyő azonban ellenáll a hidegnek, miáltal a keresztény kultúrkörben az örök élet jelképévé válhatott, és a halál felett győzedelmeskedő Jézus ünnepkörébe került. Ez azonban kevés volt ahhoz, hogy a magyarok is szívükbe zárják a tűleveles fát. Nem csoda, ha a kreatív nép rögtön mondákat szőtt a fenyő köré.
A csallóközi magyarság egyik mondája úgy tudja, amikor Jézus a földön járt, el kellett bujdosnia a gonosz emberek elől. Először egy dús lombú fa alatt keresett menedéket, de az továbbküldte attól való félelmében, hogy ha nála találják meg, akkor mindkettőjüket elpusztítják. Jézus tovább próbálkozott a nagy, büszke fákkal, de mindenhonnan elküldték. Végül a fenyőfa alatt próbált elrejtőzni, aki nem tiltakozott ellene, Jézus pedig ennek köszönhetően megmenekült. A veszély elmúltával aztán megáldotta a fenyőt, hogy soha ne hullassa el a leveleit, amelyek eltakarták az üldözői elől.
Hála talán a legendának is, végül csak gyökeret eresztett a karácsonyfa tisztelete Magyarországon. Azt viszont nem lehet tudni, hogy mikor állították fel mifelénk az első karácsonyfát, mint ahogyan azt sem tudjuk megmondani, hogy ki büszkélkedhet az elsőség címével. Ezt ugyanis több főúri család is a magáénak mondja. Báró Podmaniczky Frigyes visszaemlékezéseiben azt írta, hogy hazánkban a fenyőfaállítást édesanyja, a németországi Jackendorfból származó Nostitz Erzsébet honosította meg, méghozzá az 1800-as évek elején. Egy másik forrás ugyanakkor azt állítja, hogy Mária Dorottya, József nádor felesége állított először karácsonyfát, 1820-ban, mégpedig Pest-Budán.
A tisztánlátást tovább nehezíti, hogy az első magyarországi óvoda létrehozójáról, Brunswick Terézről is ugyanezt mondják néhányan. Bárkié is legyen azonban az elsőség, tény, hogy a XIX. század második felére már az egész országban elterjedt ez a máig is élő szokás.

És ha már itt tartunk – menjünk egy kicsivel tovább. Az új év maga is újjászületés – mint ahogyan a legrövidebb nappal után a nap „visszatértét” ősidők óta ünnepli az emberiség. Nem hogy a régi görögök, de a még régebbi egyiptomiak is ismerték az újjászülető istenség történetét.
Az Egyiptomi Mitológia azt írja, hogy Oziriszt Széth [a testvére] feldarabolta azért, mert ő (Széth) akart lenni Egyiptom ura, s ezért féltékeny volt testvérére. Így hát (a kutatások szerint) 9 darabra kaszabolta Széth Oziriszt, és bedobta darabjait a Nílusba
Később Ozirisz felesége, és egyben testvére is Ízisz meghallotta a hírt, és összeforrasztotta a csontokat, darabokat Anubisz segítségével és ezért nevezték el később az élet istennőjének.
Megintcsak a magyar népmesékből is ismert „hétszerte…” motívum kerül elő. Meg sok más ismert motívum.

Még egy héttel tovább menve az évben elérkezünk január hatodikához. A nyugati kereszténységben ekkor ünneplik a napkeleti bölcsek („háromkirályok”) látogatását a kis Jézusnál. Az emberek régen felírták a három napkeleti király nevének kezdőbetűjét ( 1) a házuk ajtajára. A magyarság körében régen általános szokás volt, hogy a papok a házakat meghintették szentelt vízzel (házszentelés). A keleti keresztény egyházakban a vízkereszt Jézus megkeresztelésének, Krisztussá válásának ünnepe.
Valamikor a poszt eleje felé írtam: „A bölcs (ne feledjük e szót) neve” – és valóban: „Máté evangéliumában olvashatunk a napkeletről érkezett mágusokról, akik egy csillagot követve jutottak el Betlehembe. Az eredeti görög szöveg magoi-ként (latinul magi) említi őket, amelyből a mágia szó is származik” – írja egy rövid ismertető is. (A Wikipédia szócikke jóval részletesebb.) Egyébként nyugati nyelvekben általában fennmaradt ez az alak valamilyen formában.
Angol Magi, másként (Three) Wise Men, (Three) Kings, vagy Kings from the East;
francia Rois mages (Mágus királyok), spanyol Reyes Magos (u.a.), olasz Re Magi vagy Magi…

De akad itt még valami.
„Érdekesség lehet, hogy a kínai keresztények döntő többsége úgy gondolja, hogy a bölcsek napkeletről, azaz egyenesen Kínából érkeztek Betlehembe. Szerintük a tiszteletreméltó férfiakat Liu Sang, a Han-dinasztia vezető csillagásza vitte Izraelbe, aki a kínai nyelvben "királyi csillagnak" nevezett égitest felfedezése után döntött az utazás mellett. Sokak szerint ezután két évre nyomtalanul eltűnt az udvarból, amikor a Selyemúton követték a csillagot nyugat felé.”
S ha már eljutottunk Kínába, keljünk át a tengeren utunk végső állomását érve. Japánba megyünk. Merthogy ott is mesélnek egy forrásról…
Volt egyszer egy Yoshida nevezetű öreg favágó, aki boldogan élt Fumi nevű idős feleségével Miya Jima, szent szigetén, ahol fenyők és juharfák nőttek. Ez Japán egyik legszebb vidéke. Így hát senkinek sincs joga itt halni meg. A házaspárnak volt része nagy örömökben – hiszen három gyermekük született – és nagy bánatokban is. Együtt öregedtek meg, arcuk száraz és ráncos lett, mint az öreg fatuskók.
Egy szép, napsütéses őszi napon Yoshida kiment az erdőbe egy olyan helyre, ahol gyakorta járt fiatalabb korában. Egyszercsak meglátott egy forrást, amire korábban sohase figyelt fel. Merített a tiszta vizéből és ajkaihoz emelte.
És láss csodát: haja újra feketévé vált, arcáról eltűntek a ráncok, tűnt ereje visszatért. Újra az az ifjú lett, aki egykor volt. Tudtán kívül ivott az Ifjúság Forrásából.
Sietett haza, ahol Fumi várta. Mikor látta hazatérni az egykor ismert ifjú alakjában, meglepetésében felkáltott. Yoshida megnyugtatta s elbeszélte, mi esett meg vele. Elhatározták, hogy az asszony is inni fog a forrás vizéből.
Másnap már korán reggel elindult Fumi az erdőbe. Férje otthon őrizte a házat. Az idő csak telt-múlt… - és az asszony sehol. Yoshida egyre nyugtalanabb lett. Végül nekiindult megkeresni őt. Megérkezett a forráshoz, de egy lelket se látott. Már éppen hazafelé indult, mikor meghallott egy gyenge nyöszörgést Közelebb lépett a hang forrásához. A forrás mellett a magasra nőtt bozótban meglátott egy párhónapos csecsemőt. Beszélni se tudott még, de kétségbeesett tekintettel nyújtogatta csöpp kezecskéjét Yoshida felé. Tekintetében a favágó felismerte az asszonyt, akit annyira szeretett. Igen, Fumi volt az, a felesége. Fumi, aki úgy vágyott az örökké tartó ifjúságra, hogy addig ivott a vízből, míg kisbabává nem változott.
Mit tehetett Yoshida, a hátára akasztotta a kisbabát, mint az akkoriban ott szokásban volt, s megindult hazafelé. Közben arra gondolt: eztán majd védenie, tanítgatnia kell azt, aki eddig a társa volt.

Mainapság, mikor a gyógyszeripar, a szépségipar, a Wellness és gyógyfürdő (!) szolgáltatások hihetetlen választéka áll a még mindig szépségre és fiatalságra vágyók rendelkezésére – hogy az „esztétikai” sebészeket ne is emlegessem – talán nem árt emlékeznünk rá, hogy mindez honnan indult. S hogy mit kért Fausttól Mefisztó cserébe… :-P

Kanyargós utunk végére érve mit is mondhatnék?
Legföllebb azt, hogy az út hosszú volt – de szép s nem haszon nélkül való.

 

Kiegészítés: (1)

20 + C + M + B + 10
A három betű a Christus mansionem benedicat! (Krisztus áldja meg a hajlékot!) imádság rövidítése. De beleláthatók a három királyok neveinek kezdőbetűi is, különösen akkor, ha nem a magyar nevekben gondolkodunk.
 
A bölcsek nevei:
  • angolul: Caspar, Melchior, Balthazar,
  • franciául: Gaspard (vagy Gaspar), Melchior, Balthazar (vagy Balthasar),
  • németül: Caspar, Melchior, Balthasar,
  • olaszul: Gaspare, Melchiorre, Baldassarre,
  • spanyolul: Gaspar, Melchor, Baltasar.

 

A bejegyzés trackback címe:

http://iusmurmurandi.blog.hu/api/trackback/id/tr102543212

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Enchantée · http://greenshark.blog.hu/ 2010.12.28. 08:08:26

Remek olvasmány volt, élvezetes! :)))
Mindig tanulok Tőled egy csomó dolgot!

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2010.12.28. 11:27:52

Kedves Chanti, köszöntlek, mint első olvasót :-)
Talán kissé korai is - az éjszaka eszembe ötlött még pár apróság, s azt most tettem hozzá.

nemvagyokmesterszakacs · http://nemvagyokmesterszakacs.blogspot.com 2010.12.28. 12:18:19

...hoppá!...ezt nekem többször is át köll olvasnom, és minden "kitérőt" áttanulmányoznom...
...most mit mondjak kedves Mormogi?...
Köszönöm, elkápráztattál(ismét)!
...valami olyasmi jutott eszembe, ahogyan most itt alaposan elidőztem, és az írásod végére értem...amit a karácsonyi üdvözletemben írtam Neked...

Amúgy Téged érdekel az örökifjúság (titka)?
:)))

skandikamera · http://skandikamera.blog.hu 2010.12.28. 12:53:40

Jó, jó, de aki a tüzes vízről szeretne közelebbit, az hol kap támaszt ezekben a nehéz napokban? Csupán akvavittel és vodkával nem lesz könnyű elsejéig kihúzni. Tessék mondani, barack van?

fiam · http://csajszinene.blogspot.com/ 2010.12.28. 13:48:09

Hűha, Mormogi, köszi szépen.
Bosch nekem nem barátom, nem szeretem a képeit, nagyon félek tőlük.
A történet, amit kerekítettél nagyon érdekes. Pár bekezdés után már vártam a magyar népmesékre való utalást :)
Aztán az alkímiáról mindjárt beugrott Cagliostro gróf és egyik kedvenc regényem a Klastrom és tűzhely, amit csak másfélszer tudtam elolvasni, olyan hatással volt rám.
Az örök fiatalságról pedig egy teljesen modern alkotás a Hegylakó és a Queen-szám, a "Ki akar örökké fiatal maradni?" című.
A női újjászületést én úgy is értelmezem, hogy a nők adnak életet a saját testükből és a megszületett új élet éli a saját életét, ki milyen jellemmel érkezett meg a világra (medencéből a partra). Na innen meg mindjárt ugye Nagy László meg a túlsó part.
Szóval igen, megindítod a hólabdát és mindenki továbbgondolhatja, görgetheti...
Igazi élesztő vagy, Mormogi, a tésztába való izét és az életre támasztást értve ezalatt :)

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2010.12.28. 14:46:59

@nemvagyokmesterszakacs: Olvasd csak újra, ahányszor csak akarod :-)
@skandikamera: Szívesen "küld fény post" - de most éppen nem működik :-) Ellenben ha erre jársz :-)
@fiam: "Szürke eminenciás :-) Igen, az "élesztő" is nagyon megtisztelő. ;-P

A "kitérőket" ajánlom Mindenki szíves figyelmébe... Több van bennük, kedves Horatio, mintsem... :-)

fiam · http://csajszinene.blogspot.com/ 2010.12.28. 15:07:32

@Mormogi Papa: Bizony, hogy több :)
Egy élet kevés...

inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2010.12.28. 15:28:40

Ojvéé!
Valami nagyon, de nagyon ismerős!

De ha már Flamel...

"Flamel nevéhez további alkotások is fűződnek, pl. az először 1612-ben, Párizsban publikált Alkímia nagykönyve ( Livre des figures hiéroglypiques) című könyv, melyet azután angolul (1624. London) és németül (1681. Hamburg) is kiadtak. A kiadó előszavában Flamel alkimista pályafutásának történetét olvashatjuk.”
- írod.

Jean Giono, Les trops arbres de Palzem c. kötetében, annak pedig Les pommes c. fejezetében olvasható néhány valami az athanorról, és erről az időszakról.
A wikin csak éppen magyarul nem jelent meg a cikk az athanorról hosszú lenne a franciát idefordítani.

A lényeg Giono szerint egyfajta hagyománykövetés, amikoris táplálni kell a tüzet hosszú évtizedeken keresztől, apáról fiúra hagyván, mert a végén aranyat termel a kemence, vagy valami mást.
A bölcsek kövét például.
Hatalmas nemesi birtokok, rangok lettek ezáltal felemésztve, megsemmisülve, aztán azegész szépen átlényegült egy filozofikus eszmévé, egy szimbólummá, mely a hűséget, a kitartást volt hivatva szimbolizálni.

Igen jó posztot írtál PaliPuliPál uram, köszönet érte.
Ü:
Insz...

Kisangyal 2010.12.28. 15:39:29

@Mormogi Papa: Köszönöm a meghívást!

Ismét érdekes és élvezetes postot olvastam... most megyek és megiszok egy üveg ásványvizet. :)

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2010.12.28. 15:43:07

@inszeminator: Koszönöm a megtisztelő figyelmedet :-)

Az "Athanor" tudtommal az alkimisták "soha ki nem alvó tüzű" olvasztókemencéje...
És szintúgy: "egy élet kevés" - mert mindig van tovább...
Legyen ez is reményt keltő ez Új Esztendőre :-D

nemvagyokmesterszakacs · http://nemvagyokmesterszakacs.blogspot.com 2010.12.28. 15:47:07

@Mormogi Papa: Én nem vagyok ilyen művelt mint Te kedves házigazda, minderről, amit csokorba szedtél, csak érintőleges ismereteim vannak...(úgyhogy ezért külön köszönet!)...
Engem ugyanakkor sokkal inkább érdekfeszít a motiváció, mely a fentiek összeállítására, levezetésére sarkallt Téged, mint amennyire engem magamat érdekfeszít az örök élet, az örök fiatalság, vagy az újjászületés...
Ugyanaz a nagyszerű, ugyanakkor gyarló ember volnék a következő életemben, illetve, ha örökké szép, és fiatal maradhatnék...
Ha újra kezdhetném, akkor honnan kezdeném?...ha folytathatnám, akkor honnan folytatnám?...mit csinálnék másképpen?...mitől lennék boldogabb?...mitől lehetnék több?...
Nekem kicsit túl bonyolult lenne mindebben döntenem...
Inkább vállalom a sorsomat, és őszintén magamba szállva számot vetek minden nagyszerű pillanattal, boldogsággal, valamint keserűséggel, boldogtalansággal...
És, amikor üt az óra, akkor távozom...
ugyan azzal a természetességgel, ahogyan megérkeztem...

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2010.12.28. 15:50:05

@nemvagyokmesterszakacs: Megható a belenyugvásod - de a kérdések, amiket felvetettél, tovább gördülnek. Nem igaz?
Motiváció? Mint akárkié... :-)))

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2010.12.28. 16:16:42

@inszeminator: Most látom: kivetette a Blogrincs a hivatkozásaimat. Bizonyosan túl sok volt neki egyszerre :-)
Tehát közreadok egyet - akit érdekel, balra átválthatja más nyelvekre :-P
en.wikipedia.org/wiki/Athanor

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2010.12.28. 17:13:45

Akinek nem jutna eszébe, kiket ábrázol a János Vitéz után beillesztett kép, legyen itt a link:
hu.wikipedia.org/wiki/Fed%C3%A1k_S%C3%A1ri

"Az 1904. november 18-án a Király Színházban bemutatott Kacsóh Pongrác daljátéknak, a "János vitéz"nek a főszerepét játszotta. A Király Színház nézői nem hittek a szemüknek: a színpadon Fedák Sári mint János vitéz állt, bő gatyában és karikás ostorral a kezében."
Partnere:
hu.wikipedia.org/wiki/Medgyaszay_Vilma

:-)))

fiam · http://csajszinene.blogspot.com/ 2010.12.28. 19:03:30

@Mormogi Papa: Basszus, megelőztél. Épp akartam írni, hogy Fedák Sári... :)
Medgyaszay Vilma pedig oszlopos tagja volt Nagy Endre kabaréjának. Persze akkor még írók, költők szállítottak darabokat és kuplékat... Szép feltámasztása volt ennek Benedek Miklós, Szacsvay László, Császár Angéla Budapest Orfeum című műsora - talán még emlékeztek rá.
És persze Vidor Ferike még a Nagy Endre-féle társulatból, a megkeseredett színésznő, Gábor Andor második felesége.

Grift · http://gozdom.blogspot.com/ 2010.12.28. 19:44:20

@fiam:
bizony izgalmas időszak volt budapest elsilányosítása. ma is elmondhatjuk persze, hogy a hetihetesbe írók és költők. :)

fiam · http://csajszinene.blogspot.com/ 2010.12.28. 19:50:59

@Grift: Virágozzék száz virág. De akkor tényleg és ne legyen eltaposva egy sem.
Szeretek nosztalgiázni, az igaz, de úgy, hogy az értékeket megőrizve továbblépünk.
Restauráció helyett haladás :)
Ez a Mormogi, mit ki nem hoz belőlünk :)

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2010.12.28. 19:51:27

Feleim, ne veszkődjünk egymással :-)

Mindazonáltal: hogy ki író-költő, s ki fűzfapoéta - arra majd visszatérünk kétszáz évvel később...

Feltéve, ha megtaláljuk a Forrást :-)

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2010.12.28. 19:53:45

@fiam: Ládd, éppen ezért írkálok - kár, hogy nem sikerül gyakrabban :-(

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2010.12.28. 21:00:01

@fiam: Tudom - csak az Idő, a Tér, és néhány hasonló apróság :-P

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2010.12.29. 07:36:39

@Mormogi Papa:

Remek bejegyzés: ügyesen ötvözi a posztmodern textualitást és az analogikus szemléletet:-)

Nagyon jó volt olvasni. Több bejegyzést várunk magától, kedves @Mormogi Papa: ;-)

ü
bbjnick

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2010.12.29. 08:51:37

Csatlakozom! Még sok ilyen tartalmas bejegyzést szeretnék olvasni Mormogi uramtól.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2010.12.29. 13:25:15

@bbjnick: @Gasper:
Uraim, igyekezni fogok :-)
Csak legyen hozzá hangulatom is. Téma akad :-)

fiam · http://csajszinene.blogspot.com/ 2010.12.31. 16:43:00

@Mormogi Papa: A hölgyekre már megint nem figyel senki... :)

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2010.12.31. 17:33:54

"A feleségem állandóan azt mondja, hogy nem figyelek rá. Vagy valami effélét..."
:-)

Hölgyeim, Önökenk is ígérem: jövőre igyekezni fogok!

vero · http://anal0g.blog.hu/ 2011.01.02. 12:25:19

hát ez bizony tényleg hosszú volt! sokfiókos szekrény. mire az utolsót kihúzom, alig emlékszem mi volt az elsőben.
ezt többszörre kell majd újraolvasni. tú mács egyszerre.
ami egyértelmű: rrás, ami term. vizet jelent.
minden nap csatában halni meg, aztán újraéledni! :D mennyire germán!

aki örök létet akar, foglalkozzon az örökléttel! míg ember lesz, érdeklődés is lesz iránta!

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2011.01.02. 17:02:43

"Hajtson le egy Töröklét,
s öné lesz az öröklét!"

- szólt az egykori reklámszöveg valami alkoholtartalmú ital kapcsán :-)

BUÉK !

vero · http://anal0g.blog.hu/ 2011.01.03. 20:43:56

ezen a fedák sári jános vitézén mindig behalok. hogy lehetett ekkora kaliber, hogy egy typ. faszi szerepet is elvitt az amorózók elől?
és hogy tűrte ezt a közönség a tízes években?
nem maradt róla felvétel valahol? ma is színészkirálynő lehetne. csak ahogy a képeken átjön.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2011.01.04. 10:27:48

@vero: Wikipédia: (Ott sokkal részletesebben)

"Humoros és jó előadó volt. A legnagyobb operett-primadonna, pedig nem volt jó hangja. Sikerei ellenére rendkívül kritikus volt magával szemben, de a másoktól eredő kritikát nem szerette. Tehetsége miatt neve fogalommá vált a magyar színjátszásban.

Az első világháború alatt előbb az Osztrák–Magyar Monarchia ellen buzdított, majd a Tanácsköztársaság ideje alatt a Vörös Hadseregbe való belépésre agitált. A Tanácsköztársaság leverése után Fedák Bécsbe menekült. Az itt élő emigránsok azonban feljelentették, a rendőrség azonnal elfogta, és rövid időre a bécsújhelyi börtönbe zárták.
Mivel támogatta a Tanácsköztársaságot, 1920-ban és 1921-ben csak Bécsben játszhatott. Fellépett Berlinben és Párizsban is, 1922-ben, 1925-ben, majd 1934-ben pedig – részben egyedül, részben pedig maga szervezte társulattal – bejárta az Amerikai Egyesült Államok magyarlakta városait. 1923-ban a Fővárosi Operettszínház primadonnája.
1944-ben a bécsi Donausender német nemzetiszocialista rádió munkatársaként a háború folytatása mellett állt ki, ezért a II. világháború után a Népbíróság, a Tanácsköztársaság után még „levörösözött" színésznőt, most „nácirajongónak" bélyegezte, és nyolc hónapi börtönbüntetésre ítélte. Büntetése letöltése után már nem tért vissza a színpadra. 1955. május 25-én hunyt el Budapesten."
__________________________
"Az 1904. november 18-án a Király Színházban bemutatott Kacsóh Pongrác daljátéknak, a "János vitéz"nek a főszerepét játszotta. A Király Színház nézői nem hittek a szemüknek: a színpadon Fedák Sári mint János vitéz állt, bő gatyában és karikás ostorral a kezében."

"A Király Színház akkor nagyon rosszul állt. Rákosi Szidinél laktam akkoriban, Beöthy László mamájánál. Ő aggódott legjobban fia színházának anyagi helyzete miatt. Akárhányszor hazajöttem a próbákról (János vitéz próbáiról) mindig faggatott: Lesz ennek sikere?... de jó lenne, ha legalább huszonötször lemenne... Nem tudtam megnyugtatni. Aztán amikor először próbáltunk jelmezzel, zenekarral, Szidi néni lejött a próbára. Voltak még vagy harmincan a nézőtéren. Akkor elénekeltem az "Egy rózsaszál szebben beszél"-t, s már eldőlt a darab sorsa. Mindenki sírt a nézőtéren, én is velük. Beöthy feljött a színpadra és ezt mondta: Ez a darab százszor fog menni! Szidi mama ráduplázott: Kétszázszor. Mindketten tévedtek. Csak én játszottam eddig 574-szer! (Fedák Sári a "János vitéz" próbáiról)"
_________________________
(Hogy is írja Madách a Tragédiában? "A jó sajátja, míg bűne a koré..." - vagy inkább a huszadik század a bűnös? S hogy ezek után a felvételek nem forognak közkézen, az nem meglepő. HA maradtak egyáltalán...)

susztertangó 2011.01.04. 23:19:30

OFF.Kifőzdebeli kommentedhez: Nyikita Szergejevics Hruscsov nyugdijas.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2011.01.05. 09:48:05

Az, kérem, más vall... izé, ország.
Meg a facipő fája. Bár bőr volt, amivel az ENSz-ben...
Hagyjuk.

vero · http://anal0g.blog.hu/ 2011.01.07. 21:35:22

@Mormogi Papa: a töröklé inkább a kávé lehetett. nagy duma. typ. 20 sz. eleje. ma már hülyén hangzik.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2011.01.08. 20:20:47

@vero: Lehet, kérem, lehet... (kezek összedörzsölve.)
Csakhogy a kávénak még soha nem tulajdonítottak efféle hatást...
Maradok a röviditalnál - talán (megengedő mosoly) kávélikőr is lehet :-)