(1-ső nyargalás. Nyergelés !)

- Csitt, egy fehér lovat hallok jőni!
A fenti mondás ismerős, akár Shakespeare valamely drámájának idézete is lehetne, mint a közismert „Lovat! Lovat! Országomat egy lóért!” ( III. Richárd V. felv. 4. szín) - amire az anekdota szerint valaki egyszer lekiabált a karzatról: „Szamár nem lesz jó?“ - válaszul a színész magát feltalálván, így riposztozott: „Dehogynem, jöjjön le a színpadra!“. Mondhatná például a megvakított Gloucester grófja is a Lear király-ban - de nem mondja. Helyette egy idézet-kompilációban szerepel, a sorozat egyik kötetének címeként is, mégpedig két nyelven. Az eredeti angol idézet: „Hark, I hear a white horse coming !“
Azonban térjünk vissza birkáinkra, miként Panurge Mester mondotta volt. Mert elhangzott a hívószó: Fehér ló. Egyáltalán, létezik ilyen ?
Persze, hogy van ! - mondhatná szinte mindenki, ám a dolog nem ilyen egyszerű. Megint olyasmiről írok, aminek nem vagyok a szakértője, de remélem, gráciában részesülök, hiszen ez mainapság még a szaklapok szerkesztőségében se sokakat tart vissza az írástól, értekezéstől; másrészt én sokkal kissebb közönségnek írok. Amennyire módomban állt, utána is néztem tárgyamnak.
Nos, a szakírók jóformán csak abban értenek egyet, hogy a lovak között nincsenek albínók, legalábbis klasszikus, vörös szemű albínók nincsenek. Ilyeneket kizárólag film- vagy fotótrükköknek köszönhetően lehet látni néha. A széles körben fehérnek mondott lovak legtöbbje halvány szürke, a kevés számban meglévő fehérek egy génnek köszönhetik a szőrzetük színét, de azzal a génnel sok probléma van, így a valódi fehér lovak tenyésztése eléggé kockázatos dolog.

 
Lovak? Gyermekkoromban még a fővárosban is jártak lovaskocsik, leginkább megbízható szállitóként. Fogatolt lovak hozták minden koraősszel a szenet és a fát, hogy a „szenesember“ a hátán hordja le a pincébe füles kosárban; de lovaskocsival jött a jeges is, hogy kampósvégű, fanyelű célszerszámával - ami kevéssé hasonlított a manapság ismert jégcsákányra – a zárt kocsin lévő sor  ólombetétes ajtó egyikének megnyitása után a vállára terített zsákra húzza - jellegzetesen aláforduló, lábat rogyasztó mozdulattal - a méretes jégtömböt, s (nem feledvén az ajtót visszazárni) megindult vele az emelet irányába, ahol aztán a tömböt apróra zúzta és betöltötte a jégszekrény kettős fala közé. Lovaskocsival hozták házhoz a krumplit is néha, bár más kiabálók (hiszen mindnek megvolt a maga, egyedi dallamú kiáltása) inkább kézikocsival jöttek. Az egyetlen, árujához illőn modernebb járművet használó a szódás volt felénk, aki motorral, mégpedig oldalkocsis motorral járt, így nem is verhette a lovát, a lóerőket meg nem szokás így ösztökélni :-)
Azok az idők mára elmúltak, s a lovak - pár idegenforgalmi konflisló kivételével - a városból kiszorultak, de vidéken is nagyon megritkultak. Ráadásul jó Széchenyi István sírva nézné a pesti lósport hűlt helyét - a jelesebb ünnepeken felvonuló díszegyenruhás huszárok és hagyományőrzők; az a néhány megmaradt versenyló – ide számítván az öttusázókét épp úgy, mint a fogathajtókét - aligha vígasztalná. Meg vannak ugye a hobbylovak, szintén kevesen.
Szóval a lovak - akármilyen ruhájuk legyen is - hovatovább már majdnem mesebeli, mítikus állatnak számítanak, a fehérek meg különösképpen.

 
A másik idevezető szál egy bizonyos, a hatvanas években gyakran használt kiszólás volt:
„Persze, aztán majd jön anyád késsel, fehér lovon !“
Ennek a szólásnak tudtommal nem volt véglegesen rögzült formája, többféle változatban hallottam - az értelme azonban nagyon világos volt, olyasmi, mint a „Majd sohanapján, kiskedden, borjúnyúzó pénteken!“ „Majd, ha fagy!“ „Hát a f… ülem nem kéne?“ esetleg más kontextusban „Hiszi a piszi“ „Na persze, én meg akkoriban király voltam és hosszú vörös palástban járkáltam!“ - vagy a klasszikus „Ad Kalendas græcas“ , ami ugye sohasem jön el, mivel a Görög kalendárium nem ismerte ezeket a római hónapkezdő határnapokat, mikor a tartozásokat kellett rendezni. Maga a kalendárium szó is abból ered, hogy ezeket a napokat tartották nyilván, ezek nyitották a hónapokat. ( Kalendæ Kalenda ) Érdekesség, hogy a latin mondás több európai nyelvben is fennmaradt: olaszul alle calende greche; franciául aux calendes grecques; portugálul pedig às calendas gregas alakban.
A magyarhoz hasonló, többé-kevésbé tréfás mondások léteznek még más nyelveken is (fr. «À la Saint-Glinglin.», vagyishogy Szent Csingi-Lingi napján - ami persze íly szent nem lévén, fiktív nap -, «À la semaine des quatre jeudis.» - Majd a négycsütörtökös héten - esetleg «Quand les poules auront des dents!» - Majd ha a tyúkoknak foguk lesz) és alkalmi változatok is akadnak. De a magyarhoz hasonlót még nem találtam.

 
Talán még May Károly egyik könyvében olvastam, hogy a „főnök“ sohasem - de egyáltalán, bármely épeszű harcos sem - ül fehér lóra, mivel kevéssé praktikus. No, nem azért, mert bekoszolódik :-), hanem azért, mert már messziről észrevéteti magát, még éjszaka is feltűnő. Sokkal jobban kedvelték a foltos lovakat, mert a síkságon ez kitűnő rejtőszínnek bizonyult. Legalábbis nyáron.
Akkor meg mi a csodát keres hát egy hölgy fehér lovon? Meg egyáltalán… Hát ennek próbáltam utánanézni. amire leltem, egy posztnak túl sok. Részekben adom.

 
Az a lovas hölgy, aki elindított e nyomon nem tudni, milyen lovon ült. Neki köszönhetem az egészet. Április 11-én találtam meg a neve napját, és ez a név nem volt ismeretlen számomra. Van például egy minőségi belga csokoládé, amit róla neveztek el. Már a márkajelzésben is szerepel a lovon ülő hölgy:
„A Godiva csokoládégyárat (angol szócikk) 1926-ban alapította Joseph Draps Belgium fővárosában, Brüsszel-ben, aki az első csokoládészalont a brüsszeli Grand Place főtéren nyitotta meg jelenlegi nevén, Lady Godiva legendájának tiszteletére.” Csak látvány – ízelítőként:
 
 
A magyar Wikipédia lap legendaként meséli el történetét, holott hősnője egyáltalán nem kitalált személy.
A BBC News 2001-ben íródott cikke eléggé részletesen foglalkozik vele egy Coventry városában kiásott XIV. századi festett üvegablak kapcsán, amin „egy gyönyörű hölgy arca látható“ - és a feltételezések szerint Lady Godivát ábrázolja. A cikk címe: „The naked truth“ – ‚A kendőzetlen tények‘ v. ‚A puszta igazság‘ – volt, hogy miért, az mindjárt kiderül.
Hogy a Lady valóban élt, azt az 1086-ban írt, a húsz éve lezajlott normann hódításkor megváltozott birtokviszonyokat tisztázó-rögzítő Domesday Book is igazolja; ebben a hölgy számos birtokát sorolják fel Warwickshire megyében, köztük Coventry-t is, melyet 1057-ben elhúnyt férjétől, Leofric-tól örökölt. Lady Godiva látható a város logoján ma is.
A város kétségtelenül nagy hálával tartozik a hölgynek, miként majd meglátjuk. Férjével együtt több írásban mint nagylelkű jótevők és különféle egyházi intézmények alapítói szerepelnek, melyek többek között Evesham, Worcester, Chester és más városokban találhatók. 1043-ban apátságot alapítottak Coventry-ben (mások szerint monostort – amit Saxmundhami Szent Eunicének szenteltek), mivel észbe vették, hogy a papság számára nincs más tanulási-művelődési lehetőség azon a vidéken. Mindebben – némi malíciával tekintve a tényeket – az is közrejátszhatott, hogy Leofric uram újsütetű nemesember volt, vagyonát és titulusát a Shropshire megyei Shrewsbury városában korábban hihetetlen szerencsés kézzel űzött birkakereskedés útján szerezte. Úgy vélhette, hogy nagylelkűsége nagyban megkönnyítheti beilleszkedését a nemesi világba, mintegy letéve névjegyét. Tehát ő maga „Nouveau riche“, azaz újgazdag volt, hogy a másik, közismertebb, ám kellemetlenebb áthallású francia kifejezést ne is említsük :-) és egy bizonyos határig áldozatokra is hajlandó.
(A házastársak nevét többféle írásmóddal is ismerjük - én maradok ennél a két változatnál.)
A városka fejlődésnek indult hát, és Leofric egyre több és nagyobb szerepet vállalt a közügyekben, többek között a város pénzügyeit és a közmunkákat vette kézbe. A munkálatokhoz viszont sok pénz is kellett, s a szükséges pénzt - lévén ő Mercia grófja és Coventry ura - adókból próbálta előteremteni.
A történet szerint Lady Godiva, aki jóval fiatalabb volt a férjénél, a művészetek pártfogójává lett (tán szintúgy hasonló indíttatásból, ki tudja), mivel abban bízott, hogy a művelődés fejleszti majd a városlakók öntudatát. Ám a helyi parasztság - nem meglepő módon - kevés érdeklődést mutatott a művészetek iránt, mivel egész nap dolgoztak azért, hogy „testüket és lelküket együtt tarthassák, s hogy testüknek éjjeli nyugvóhelyet készíthessenek“ - mondja a forrásom. A hölgy úgy vélte, sikeresebb lehetne nevelő munkája, ha a népre nehezedő adókat eltörölnék - vagy legalábbis mérsékelnék.
Jerome C. Krause (némileg csípősebb hangulatú) leírása szerint része lehetett ebben annak is, hogy igen jó lovassá válva, s a környéken gyakorta vadászni kilovagolva, közelebbről is megismerkedhetett a város lakóinak gondjaival. Férje viszont „a város fejlesztése érdekében“ jelszóval mindenre adót vetett ki - még a lovak trágyáját is megadóztatta; mi több: adót vetett ki a műtárgyakra is - holott ilyesmivel a tulajdon feleségén kívül senki sem rendelkezett arrafelé…
A házastársak véleménykülönbsége klasszikusan csökönyös összezörrenésekhez vezetett (ez se enged, az se hagyja…), míg végül a férj úgy vélte, megtalálta a módját, hogy ne kelljen az adókat eltörölnie. (Óh, szent Naívítás !)
Kifejtette nejének, hogy az ókori görögök és rómaiak szemében a természet tökéletességének egyik legmagasabb fokú kifejezése a mezítelen emberi test volt; ezért hát felajánlotta feleségének, hogy hajlandó a helyi adókat véglegesen eltörölni - feltéve, hogy kedves asszonya - ha igazán hisz a művészetért folytatott harcában - hajlandó példát mutatni mindeneknek.
Ha tehát a hölgye hajlandó Coventry piacterén délben, Isten művének tökéletességét ünneplendő, csupán csak abban az öltözetben, mit az Úr néki adott, végiglovagolni - akkor ő, a város kegyura, eltörli a város lakóinak minden adófizetési kötelezettségét - mindazonáltal a ló-adó kivételével (mivel az, mint rámutatott, már az ő jövetelük előtt is bevett adónem volt a városban). ( ! :-) Mert ugye, bizonyára nem szégyenli azt, mit Isten (úgyszólván) tökéletesnek alkotott, és amit a rengeteg lovaglás még jobb formába hozott?

Leighton képe azt a pillanatot ábrázolja, mikor a Lady meghallotta ura kívánságát.
Nos, a Lady - miután szavát vette férje-urának, hogy hozzájárul ilyetén módon való nyilvános megjelenéséhez - annak legnagyobb meglepetésére igent mondott. Ami ékes bizonyítéka annak, hogy a hölgyek már akkor is eléggé elszántak voltak, ha valamit meg akartak valósítani; valamint annak is, hogy nem mentek a szomszédba némi leleményért, mint majd kitűnik.
Megállapodtak hát egy augusztus végi keddi napban. Gondolom december, január vagy február egyiküknek se felelt volna meg. Azon a napon a Lady, dél közeledvén, két hölgye kíséretében - ők rendesen felöltözve - lovára szállt. Nem viselt sem ékszert, sem más díszeket - csupán hosszú haját engedte le két fonatra osztva, az takarta a kíváncsi szemek elől. Minden jelenlévő olyasmit élhetett át, mit még soha életében - hiszen még sosem láttak ruhátlan embert - kivévén Ádámot és Évát, meg Jézust a kereszten a templom képein. A hölgy átlovagolt a piacon; egyenesen, nyugodt arccal ülte meg a lovat, nem szégyellve mezítelenségét - és az adókat férje szavának állva eltörölte.
Mások szerint (de meglehet: csak a későbbi kegyes írók akarták tompítani a történet élét) Coventry minden lakóját a házukba parancsolták elébb szigorúan meghagyva, hogy a spalettákat bétegyék, és a Lady lovaglását nem látta senki a két hölgyén kívül. Később, a XVII. században hozzáillesztették az infámis „Leselkedő Tamás“ (Peeping Tom - ma is használt gúnyneve ez a túlságosan kíváncsi embereknek) históriáját, aki megpróbálta háza ablakának fatáblái között kikukucskálva meglesni a hölgyet „természetes dicsőségében“, mint az írás mondja - ám az isteni gondviselés / harag ezért vaksággal sújtotta. Matthew of Westminster a XIV. században meg egyenesen azt állítja: csoda történt, ezért a hölgyet öltözetlen állapotjában senki sem láthatta meg, mert csodálatos mód - láthatatlanná vált.
A történet egyetlen hibája, hogy első leírása Roger of Wendover Chronica-jából származik („viszonylag megbízható anekdota-gyűjtő tollából, egy még korábbi íróra hivatkozva“ - írja a magyar Wiki), és ő majd kétszáz évvel később, 1236-ban hunyt el. (A születés évét ekkoriban nemigen jegyezték föl - a halálét is csak jelessé vált embereknél.) Az eseményt egyebekben rendkívül részletesen (elábrándozva? :-) írja le az 1057-es esztendő krónikájában.
I. Edward király (az a bizonyos, Arany János által megénekelt) később, rendkívül alapos ember lévén, ki akarta deríteni mi az igazság a legendával kapcsolatban, ezért elrendelte, hogy vizsgálják meg a régi írásokat. Nos, ezekből annyi derült ki, hogy 1057-ben és az azt követő években valóban nem szedtek adót Coventryben - a lóadó kivételével, ami olyan rendkívül kivételes előjog volt, ami egyetlen más vidéken sem volt szokásban. Megállapították tehát, hgy a hölgy érdeméről szóló történet feltehetőleg igaz, és a leírás - e tekintetben - pontos.
Az irodalomban - nem meglepő módon - sokan hivatkoznak rá, alakja is meg-megjelenik. Lord Tennyson verset is írt róla.

 
Van tehát hölgy-lovasunk, de nincsen még fehér lovunk. Azt sem tudni, hogy a Lady hogyan ülte meg a lovat - az ábrázolások egy része férfinyeregben, más része női nyeregben - vagy egyszerűen nyereg nélkül lovagolva ábrázolja. És ábrázolásokban nincsen hiány :-)
Lehet szobor,
festmény,
óraszerkezet
vagy éppenséggel mozifilm - esetleg fénykép is…

 

A képek forrása közvetve a Wikipedia.

Alkotók az illusztrációk rendjében (a Logo után):

Edmund Blair Leighton, John Thomas, Jules Joseph Lefebvre, William Reid Dick, és John_Collier alkotásai; a fotókon Maureen O’Hara filmszínésznő Lady Godiváról forgatott filmje egy werkfotója valamint Kate Moss modell látható.

Maureen a film forgatásával kapcsolatban ezt nyilatkozta:

"I was not in the nude, as the studio claimed to the press. I wore a full-length body leotard and underwear that was concealed by my long tresses. An unexpected pleasure on the film was watching a promising young actor named Clint Eastwood cut his teeth on it."


Keressünk hát tovább. A lovas hölgyek története ugyanis legalább az ókorig nyúlik vissza, de valójában az idők ködébe vész .
(Folyt. köv.)

Update:
Ezt a képet az Internet Movie Database lapján leltem - a stílus vitathatatlanul Jean Effel-é, a nőalak egy az egyben az ő Évája:
lady_godiva-jean_effel-style.jpg

 

A bejegyzés trackback címe:

http://iusmurmurandi.blog.hu/api/trackback/id/tr153126592

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Enchantée · http://greenshark.blog.hu/ 2011.08.05. 10:25:42

Élvezetes olvasmány minden írásod, köszönöm a mai tudásanyagot (is)! :)

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2011.08.05. 10:39:09

Nocsak! :)
A képekből már levettem a sztorit, este jövök olvasni.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2011.08.05. 11:05:19

@Enchantée: Nagyon szívesen, remélem a következő is tetszeni fog :-)

@Gasper: John Thomas Wiki lapját már csak azért is érdemes megnézni, mert e szobra (itt hátulsó oldalnézetből) valószínőleg a főműve lehet, ugyanis ott további három nézeből lehet megtekinteni - nagy méretben is :-)

inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2011.08.05. 11:33:47

Én még nem vettem le a sztorit, ahhoz nyugalmasabb idő kell...
Majd délután jövök.
Insz...

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2011.08.05. 11:44:05

@inszeminator: Ezexerint már megint bőbeszédű voltam… Pedig a java még hátra van.

Az óra felett, a Wankel-motor "dugattyú" formájú ablakban maga Peeping Tom leselkedik :-)

nemvagyokmesterszakacs · http://nemvagyokmesterszakacs.blogspot.com 2011.08.05. 13:44:14

Drága Mormogi! Lebilincselő az írásod, mint mindig, számomra rendszerint fehér foltokat társz fel, így külön köszönet érte. Várom a folytatást, azért még visszajövök egyszer-egyszer ehhez az íráshoz is, mert fantasztikus mennyi információt és összefüggést tudsz egymásba fűzni! :))

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2011.08.05. 14:14:48

@nemvagyokmesterszakacs: Remélem, ezúttal rövidebb ideig leszek "távol", hiszen ennek is részben az adatok beszerzése volt az oka :-)
Remélem azért, nem fűzök egybe nem egybetatozó dolgokat :-)

spájdernecc 2011.08.05. 15:16:01

ez szép volt / lesz Pál Úr !

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2011.08.06. 06:28:06

Hehe, nagy kujon vagy te,@Mormogi Papa:-) Lady Godiva, no ná, hogy no ná!:-)

Szeretem olvasni ezeket a posztokat, mert egyszerre könnyedek, szórakoztatóak és tartalmasak:-) Érdeklődéssel várom, hogy hány vonzó, kévánatos asszonyszemélyt sikerül még felültetned a kultúrtörténeti fehér lóra!:-D

ü
bbjnick

Kicsi Kacsa 2011.08.06. 12:16:37

"Hehe, nagy kujon vagy te,@Mormogi Papa:-) " - HÁHÁHÁ (sátáni kacaj) :D

Kicsi Kacsa 2011.08.06. 12:17:41

Várom a folytatást. De ne kelljen megint hónapokig várni!

málnási · http://gozdom.blogspot.com/ 2011.08.06. 14:18:18

érdekes a női meztelenség és a fórikus, sőt fallofórikus lény, a ló kapcsolatát ilyen kedves csokoládés történetben látni, de a fória és a mezítelenség kapcsolatának kútja mélyebb ennél.
tourniernél egészen jól kifejtve, a goethei rémkirály vers kapcsán. a fória /hordozás, krisztus cipelése, krisztofória, stb./
tournier érdekes felosztást ad a fóriákra az állatokra, az agancsát hordozó szarvas, a faszát büszkén cipelő /bocsánat, hogy magyarul beszélek .)/ mén, és a szuperfória, pl. a fórikus lényen ülő apa,aki az ölében viszi a kisfiát.
na ennyit a gondolatmenetről ami a poszt olvasása közben elindult. talán a szerzőnek érdemes ezt az irányt is megvizsgálnia! fória és infernális nyilvános mezítelenkedés. a fallofórikus ló és a nő. a férj rejtett utasítása a lóval való egyesülésre. micsoda filozófikus malacságok lapulnak még itten! :))
jó poszt!

Alfőmérnök 2011.08.06. 15:30:30

Széles asszociációs mezőkön mozgó poszt – de van benne rendszer. :)
Fehérlófia lesz a második részben? ;)

inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2011.08.07. 11:06:51

Nagyszeű poszt!
Remélem a folytatás nem a jövő évben lesz.
Csak a szólásokhoz tennék hozzá valamit, nevezetesen anyám gyakori nógatását:

"Igyekezz fiam, mert eljön Kosszuth..."

Atyám választékossága a szószékre korlátozódott, a sürgetést inkább egy nyaklevessel tudatosította.
Mindkettőt értettem.

Insz...

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2011.08.07. 19:21:19

Kedves blogfeleim!
Így jár az, aki feldobja a posztót és elmegyen a hét végére :-)
Röviden: nem szeretnék megint ilyen hosszan hallgatni, ámbátor sietnem kell, mert egy kis szünet bizonyosa közbejön.
@Alfőmérnök: jól ráérzett valamire - de nem fia; gondolkoztam a "Fehérlólánya" címen is :-) Igen, emlékszem a folytatásra is - de még arra is, amit a cuclizmusról mondtak egykor: "Rendszer, de van benne őrültség."
@inszeminator: Nekem erről meg a klasszikus:
"Ne sz@rj be Kossuth, hozom a zászlót!"
@bbjnick: Nos: mint nagy K. csak gondolatban-elméletben állnám meg a helyem :-) Kévánatos nőszemélyek lehetnek még, meg másmilyenek is - de remélem, senkit nem ültetek föl :-P
És igen, kultúrtörténet. meg művészettörténet és technikatörténet és még mi minden, amiről szívesen elgondolkodom... Ha módomban áll majd, idővel ezekből is közreadok néhányat.
@málnási: Filozofikus malacságok :-)))
Ez is olyan, mint a "piszkos fantázia". Azaz nulla értékű, mert fantázia ugye vagy van, vagy nincsen... Hogy az irigyek miket aggatnak rá jelzőként, az ne zavarjon minket.
Már csak azért is örvendek hosszabb kommentednek, kedves Málnási Uram, mert bizony az eddig - és főként az elkövetkezendőkben - citálandó szerzők (hiszen minden mindennel összefügg...) néhánya tudom, ellenérzéseket vált majd ki belőled. Azért majd gondolj bele: az összefüggések ettől még fennállnak - én meg Téged nem tudlak minden területen követni :-)
@Kicsi Kacsa: Megint? Bizonyosan találkoztunk már valahol :-)

Kicsi Kacsa 2011.08.08. 11:05:27

@Mormogi Papa: Hehehe, az elmúlt fél évszázadban párszor már igen :))))

Attilajukkaja 2011.08.08. 23:15:58

@Mormogi Papa:
Nagyon erdekes volt elolvasni!

@málnási:
"fória és infernális nyilvános mezítelenkedés"
A lo azert egy csomo kepen rendesen fel van oltoztetve! :o)

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2011.08.09. 12:13:50

@Attilajukkaja:
Lehet, hogy ennek gyakorlati okai (is) vannak… Én ugyan csak egyszer últem ló hátán "szőrén", azt is csak álló helyzetében s nem jószántamból; de el tudom képzelni, mennyire "kellemes" :-)))

Attilajukkaja 2011.08.09. 18:04:49

@Mormogi Papa:
"Lehet, hogy ennek gyakorlati okai (is) vannak"
Vagy egeszsegugyiek: egy nogyogyasz szolhatott a lo tulajdonosanak, hogy az allat erdekeben jobban tenne, ha letakarna valamivel. Kenyes egy ilyen nemes allat szorzete!
(Fuj, de diszno vagyok :o))) )

Attilajukkaja 2011.08.09. 18:07:57

@Mormogi Papa:
"egyszer últem ló hátán "szőrén", azt is csak álló helyzetében s nem jószántamból"
Hogy kerultel te rosszantadbol egy allo herelt hatara?????

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2011.08.09. 22:12:47

@Attilajukkaja: :-)
Egy szóval sem említettem a ló állapatját :-P - mivel arra bizony nem fordítottam figyelmet.
Egy külföldi csoporttal voltam a Hortobágyon és nem lett volna szép, ha a "lovas magyar" képét rombolom :-) Az ostorral már több szerencsém volt, azt megcserdítettem ;-)

Attilajukkaja 2011.08.09. 22:59:38

@Mormogi Papa:
Valamiert sejtettem, hogy raharapsz a lo "állapatjá"-ra :o)))
De turistaknak altalaban csak herelteket vagy kancakat adnak. Ez csak termeszetes! Az ostoros megcserditeshez pedig gratula,...a lo nemetol fuggetlenul :o)

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2011.08.09. 23:27:49

@Attilajukkaja: Egyik barátunk úgyis ráharap majd az ostornyél-szimbolikára :-))) Nem függetlenül :-P

Attilajukkaja 2011.08.09. 23:41:33

@Mormogi Papa:
"Egyik barátunk úgyis ráharap majd"
Varom a harapos kommentjet.
Es remelem, o is eppen olyan jol cserdit, mint te annak idejen!

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2011.08.09. 23:55:30

@Attilajukkaja: :-)))

Megyek, hogy elringasson álmom... Jó éjt!

vén betyár 2012.03.07. 09:34:36

/Karikás/ ostornyél szimbolika helyett valóságos mese - monda:

Fehér ló kultusza

A Kincsesbarlang legendáriumból megtudjuk, hogy Nimród honosította meg a fehér ló kultuszát. Egyrészt bevezette a fehér színű áldozati állat használatát, másrészt a szent források felé emelkedő kövekre ló fejet faragtatott, mely előtt az oda látogató zarándokok fejet hajtottak. A bűnös embereknek nem volt szerencsés arra járni. A Királyok könyve (Sahnáme) megemlített egy különös esetet, mely I. Jezdgerd perzsa királlyal történt 420 körül Gorganban. Amikor a király leszállt lováról, hogy vizet igyon a forrásból, onnan előjött egy fehér ló és halálra taposta a bűnöst. Az ilyen szent helyek nem biztos, hogy végleg eltűntek, lófejjel ékesített szentélyeket ma is láthatunk Mongóliában, ahol a szent halmok, az obók tetejét fából faragott lófejjel díszítik.

A fehér ló monda

Erdőelvében a 7 kapitány közül Álmos fia Árpád első ember az egyenlők között.
A vezérek egyet értő akarattal Kündü fia Kusidot küldik Szvatopluk "marót" fejedelemhez, hogy földet, füvet, vizet kérjenek tőle.
Kusid egy fehér lovat visz ajándékba, amelyet aranyozott fékkel és nyereggel felszerszámoztak. Szvatopluk az ajándék hatására könnyelműen annyi földet ajándékozott nekik, amennyit csak óhajtottak, hiszen békés jövevényeknek tekintette őket.
Kusid a jóhírrel megérkezvén, mintát is vitt az adományból. Árpád pedig "övéitől" körülvéve, ivókürtjében megszentelte a Duna vizét, és a mindenható Istentől örök tulajdonul kérte a Szvatopluktól "vásárolt" földet. Ettől a pillanattól fogva érvénybe lépett az új törvény. "Akié a föld, a fű, a víz, azé minden!" Majd a magyarok Árpád vezetésével birtokba vették jogos tulajdonukat. Szvatopluk pedig abba a vízbe fulladt, amelyikből oly könnyelműen adományozott a magyaroknak.
Megjegyzés: Fehér lovat a Napistennek(Mindenható istennek) áldoztak.)

Mítosz és történelem
írta Cs.Szabó László(csszl41)

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2012.03.08. 15:50:55

@vén betyár: Olvastam, de mit tehetnék hozzá így? A tízezernyi lófő székely-t?
:-)
Inkább egy dal utolsó versszakát, amit egy iskolai táblára írva láttam:

Ha ellenség lép e földre
Bátran megyünk szembe véle
Villám a huszár vágása
Hiszen Kossuth katonája.

Nos, ezt eddig még nem ismertem, hát megosztom.

vén betyár 2012.03.08. 16:11:18

@Mormogi Papa:
Köszönöm, én sem ismertem.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2012.03.09. 19:46:21

@vén betyár: Tóth Béla 1899-ben megjelent gyűjteményéből:
Huszár műszavak a francia nyelvben: Kolpak (kalpag), dolman (dolmány), soutache (sújtás).