Béke idején, ha nagyobb nyugalom uralkodik, valahogy kevesebb vicc születik. Talán másmilyen múzsák veszik át a szerepét. Ám rögvest változik a helyzet, ha a nyugalom megzavarására alkalmas lelkiállapot áll be.

Nincsen ez másképpen ma sem, csak a szóban mesélt tréfák helyébe az elektronikus lépett.

„Az interneten fegyverré válik a humor.” - írja egy francia napilap. Példákat is közöl - ám én inkább visszanyúlnék régebbi forrásokhoz.

(A poszt végén mini update - 2018. június.)

Ismét egy rendhagyó, képes poszt - bár az utóbbi időben még az is rendhagyónak számít, hogy idebiggyesztek valamit :-(

Valami ugyanis végleg eltűnni készül az életünkből, s csak vizuális memóriánkban, meg néhány régi képen marad lenyomata. Ahogyan korábban megszűnt a Népligetben volt párja is. Jó vagy rossz szórakozás volt? Korábban a (korabeli szóhasználattal) "alsóbb néposztályok mulatsága" volt; ám tagadhatatlanul beleivódott emlékeinkbe, néha a magyar filmművészet hatékony közreműködésével.

Rendhagyó módon, egy rendezkedés közben kezembe akadt kordokumentum: egy kifestő füzet segítségével idézem most föl ezt a világot - aki több fényképre is kíváncsi, az a Fortepan lapján rákereshet.

Diamonds never die - ez a címe ennek a dalnak, amit a meglepő nevű együttes ad elő..

Egyszerű nóta és csak tetszik. Több nem is kell ide.

Hallgassátok, élvezzétek - It's simply Music :-)

Remélem, szívesen hallgatjátok ezt a régi dalt Cseh Tamás és a Kaláka együttes karácsonyi zenéskönyvéből.

Karácsony első napja van,
köszönt és minden jót kíván
egy csíz a csupasz körtefán.

 (1^-ső nyargalás. Nyergelés !)

Nagyon kevés a mondandóm, a képek beszélnek. Helyettem is.

Zlín városában évente megrendezik a gyermek- és ifjúsági filmek filmfesztiválját. Kitaláltak valamit, hogy egyszerre népszerűsítsék, hangsúlyozzák a filmszakma művészet jellegét – s nem mellesleg, hogy némi pénzmagot is szerezzenek.

Addig-addig buzdítottatok, míg rászántam magamat. A lelketek rajta - az enyémen meg szárad a vizes lepedő...

Rövid írást teszek fel, mert nem volna szép nyár elején egy "Ilyen hosszú távollét", poszttalan -  hogy filmes utalást is adjak.

Az aktualításom az, hogy a címben mondott város közelében töltök pár hetet, s biztosan járok is majd ott. A másik kötődés a legelső bejegyzésemre utal: itt is lesz szó dedikációról. S talán majd máskor is.

Úgy indult, hogy rendkívüli mértékben bosszantott valami – nem találtam azt a képet, ami megjeleníti az előző posztban említett Ingres hegedűjét.

Persze, hogy nem találtam, mert rossz helyen kerestem, többszörösen is. A francia dadaisták és impresszionisták – no, meg a hasonló "istapisták" között.

Remélem, a címmel sikerült kellő „balladai homályba” burkolnom mondandómat, de nem áltatom magam. Bizonycsak sajnos és valószínű, hogy nem tudom kicselezni a bérbloggerek ( vérbloggerek ? ) hadát, és a nemkívánatos ajánlóba kerülök; de „én nem fogom be pörös számat...”

Illendő megemlékeznünk gyermekkorunk meséiről, merthogy azok (is) vagyunk, amit elolvasunk.

Szép húsvéti ünnepeket mindnyájunknak !

Szomorkodjunk most, hogy majd vidulhassunk.

Kezdetben úgy volt, hogy a cím „Frölich János, a magyar Pitaval“ lesz. Tartok tőle azonban, hogy ma már ezt az urat úgyszólván senki sem ismeri. Pedig a maga idejében európai érdeklődést kiváltó író volt, ha nem is szépíró. Teljes nevén François Gayot de Pitaval francia ügyvéd (1673-1743) leghíresebb munkája ugyanis az 1734 és 1741 között megjelent 18 kötetes „Híres és érdekes bűnügyek, s az ezek tárgyában hozott ítéletek“ (Causes célèbres et intéressantes, avec les jugemens qui les ont décidées) volt. Egyéb írásai között voltak anekdota-gyüjtemények: történelmi, „gáláns“ és költői anekdoták egyaránt. Mindegyik hálás müfaj a maga korában. Az utókor mostohán bánt vele – talán érdemén alul értékeli ma, magyar fordításáról nem is tudok. Igaz, akkoriban a több európai nyelven olvasás szinte elengedhetetlen volt bizonyos müveltségi szinten. Jellemző, hogy nem hazája nyelvén írták róla a legteljesebb szócikket, hanem németül. Az említett mü címe (rövidítve) az angolban szakkifejezéssé vált; sőt további kötetek is jelentek meg – mások tollából.

Békés, boldog új esztendőt minden olvasómnak !

Régi kedvencemet veszem elő ez új év kezdetén; olyan írót, kit talán méltatlanul sújt a feledés. Magyar Sci-Fi irodalmunk korai tehetsége Ő, s mellőzésének valódi okát még nem sikerült kiderítenem. 45 után nem adták ki sem korábbi, sem újabb munkáit 1992-ig; kizárólag egyetlen gyűjteményes kötetben szerepeltették most idézendő regénye egy csekély részletét, de  én most nem ezokból citálom művét.

Az ember gondolkodása meglódul valamitől - ki tudja, hol áll meg? Jó példa erre a következő.

Csak a miheztartás végett bemutatom a szobrot, ami elindította a gondolatmenetemet.

Emlékezünk. Közeliekre és távoliakra. Régen és tegnap eltűntekre.

Lehet mértéke? Lehet ilyenkor mondani valamit?

Sokáig gondolkoztam, mit is írjak e napon, ha egyáltalán. Hiszen hogy jövök én hozzá?  Majdnem egy hónap hiányzott még ahhoz is, hogy a kettőt betöltsem. Ma hajnalban felködlött bennem valami történetféle, de nem volt, nem lehetett hiteles... Talán majd máskor, ha el nem felejtem.