Kedves olvasóim !
 
Előre is békés, boldog, kegyelemteljes Karácsonyt kívánok mindenkinek ! Fogadjátok az alábbiakat olyan jó szívvel, amilyennel én adom át Nektek.
 
- 0 - 0 - 0 -
 
A betegség sohase jön jókor. Hát még, ha megzavar valamilyen szép ünnepet! Jeanne Bendick kedves-bizarr meséi talán éppen ilyen helyzetben születtek, vagy ilyesféle élmény adta az ihletet.
Akárhogyan is, gyermekkoromban vígaszt nyújtottak – és most már az unokák is ismerik. A történetet 1962-ben jelentette meg a Móra Ferenc Könyvkiadó Tótfalusi István fordításában, a szerző rajzaival, ami szerintem kitűnő választás volt.
A kötetben - ára 7 Ft volt - még néhány vers és jó tanács is található.
Jöjjön hát a történet – a végéhez írok csak pár sort.





Nem is olyan régen, ha egy házban valaki megbetegedett kanyaróban, az Egészségügyi Hivataltól kijött egy ember, és nagy piros cédulát ragasztott az ajtóra:
 
 

VESZTEGZÁR: KANYARÓ!

 

 
Ez azt jelentette, hogy aki bent tartózkodott, nem hagyhatta el a lakást; kintről pedig senki nem léphetett be, vagy ha bement, ő sem jöhetett ki. Persze, a doktor bácsi kivétel volt.
 
 
 
Egy reggel, éppen karácsony előtt, Alizka bágyadtan, kótyagosan ébredt. Szeme égett, orra szortyogott. A fürdőszobatükörbe pillantva látta, hogy arcán a megszokott szeplők mellett tengernyi apró pötty tarkállik.
Alizka kiáltott egyet, mama befutott, és csak egy pillantást vetett rá, máris szaladt telefonálni a doktornak. A doktor bácsi jött, megállapította a kanyarót, és meghagyta, hogy Alizkát fektessék elsötétített szobába. Azt is meghagyta, hogy Alizka mamája maradjon otthon és Mariska, a vidám, kövér néni, aki mamának szokott segíteni, se hagyhatta el a házat. Alizka apja, a hajóskapitány, éppen tengeri úton volt, máskülönben ő is kénytelen lett volna a házban rostokolni.
Nem sokkal később Alizka és a mamája hallották, amint az Egészségügyi Hivatal embere a bejárati ajtóra szögezi a vesztegzár-cédulát.
 
Nemsokára megérkezett a jeges. Kocsiján nagy tömbökben állt a jég, a tetején fűrészpor, hogy el ne olvadjon. Akkoriban még nem ismerték az elektromos hűtőszekrényt; akinek jég kellett, vett a jegestől. Az volt a szokás, hogy az utcai ablakba kiraktak egy cédulát, hogy tíz vagy húsz kilót kérnek, ki mennyit, a jeges meg leemelt nagy fogójával egy megfelelő nagyságú tömböt a kocsiról, és az ajtó elé tette.
Ez a jeges nagyon rövidlátó volt, az orráig se látott a szemüvege nélkül, aznap reggel meg éppen otthon hagyta. Most rápislogott az ajtón virító cédulára, és azt mondta magában: „Nem értem, miért nem az ablakba tették, mint máskor.“ (Valójában Alizka mamája egészen meg is feledkezett a jégről.)
 
 
„Hm – mondta a jeges, és még szűkebbre vonta össze a szemét -, biztos nagy vendégség van náluk. Ha jól látom, fél mázsát kérnek.“ – azzal vette a fogót, leemelt egy félmázsás darabot, és hátravitte a tornácra, mint szokta, a jégszekrény elé.
Már éppen mászott volna vissza a kocsijára, mikor újra a cédulára esett a tekintete. „No, erre sincs más szükség“ – gondolta, és szépen letépte, és berakta az utcai ablakba, a virágdoboz mögé, ahol Alizka mamája a jégcédulát szokta tartani.
Két perc sem telt el, és jött a postás. Mindig be szokott nézni a konyhába is, ahol kap egy csésze kávét Mariskától. Most is hátrament, belépett a konyhába, és mert nem talált senkit, otthonosan töltött magának egy csésze kávét a nagy cirmos szürke kannából. Már éppen vágott volna egy darabot a tegnap esti süteményből, mikor belépett Mariska, és összecsapta a kezét.
– Teremtőm! – kiáltotta. – Mit keres itten? Kanyaró van a házban! Most nem mehet tovább!
– Hogyhogy? – csodálkozott a postás. – Az nem lehet. Még szét kell hordanom az egész postát! Mi lesz a többi levéllel?
– A törvény szigorúan megtiltja – mondta Mariska határozottan. – Legjobban teszi, ha lerakja a táskáját, és megkóstolja ezt a süteményt.
Következőnek a baromfiszállító érkezett. Egy nagy ketrec élő csirkét szedett le a kocsijáról, és hátravitte a konyhába. Mariska és a postás épp az utolsó korty kávét itták.
 
 
– Teremtőm ! – szörnyülködött Mariska. – Hogy jutott be ide? Mindegy, most már itt kell maradnia. Mindnyájan kanyarót kapunk.
– De hát a csirkéim? – kérdezte a baromfiszállító.
– Azok is maradnak – mondta Mariska. – A doktor mondta, hogy senki el nem hagyhatja a házat. Abban a szent pillanatban indult a lépcsőn felfelé Emilia kisasszony, aki Alizka mamájának varrt szép ruhákat. Mindig tele volt a kabátgallérja, de még a szája is tűkkel, és maga is olyan vékony volt, mint a tű.
Kopogott a bejárati ajtón, de a csirkék a konyhában nagy kodácsolást csaptak, a mama pedig Alizkát mosdatta az emeleten, így senki se hallotta a kopogást.
„Jól van – gondolta Emilia kisasszony –, egyenest a szobába megyek, és munkához látok.“
A varrószobában ült, szája tele gombostűvel, mikor Alizka mamája rábukkant.
 
– Emilia kisasszony! – kiáltotta meglepetten. – Hogy került ide? Most már mindegy, itt kell maradnia. Alizka megkapta a kanyarót, és vesztegzár alatt vagyunk.
Emilia kisasszony majd lenyelte a tűket.
– Kanyarót? – motyogta a tűk között (bár inkább úgy hangzott, hogy „kunyurút“). – Jaj nekem! Igaz ugyan, hogy karácsonyra úgysem mentem volna sehová – és varrt szépen tovább.
Alizka mamája meg annyira aggódott kislánya miatt, hogy eszébe se jutott megkérdezni, kinn van-e a cédula az ajtón.
Aztán jött egy bácsi, aki a karácsonyfát hozta.
Négy betlehemes gyerek bevonult a hallba, és énekeltek.
Alizka két nénje is becsöppent teázni.
A tanító néni eljött megnézni, miért nem volt Alizka iskolában.
Jött a festő a létrával, hogy kijavítsa a mennyezetet. (A múltkor átázott, mikor Alizka a fürdőszobában, az emeleten, nyitva felejtette a csapot.)
Már este volt, csípős, tiszta téli este, mikor Alizka apja jött fütyörészve a kerti úton. Hozott egy kalitkában papagájt Alizkának, egy fésűt ezüstből és teknőchéjból mamának és egy gyönyörű új sálat Mariskának. Nem várták őt karácsonyra, és most előre örült a meglepetésnek, de mikor a nappali szobába lépett, ő lepődött csak meg igazán.
A négy gyerek betlehemes játékot énekelt, a két nagynéni a zongoránál ült és négykezest játszott. A baromfiszállító Emilia kisasszonnyal táncolt, a postás meg Alizka tanító nénijével. A festő csillagokat pingált a mennyezetre, a bácsi meg, aki a karácsonyfát hozta, a díszítésnél segített Alizka mamájának. És Mariska, aki borzasztóan szerette a társaságot, vidáman dudorászva bevonult egy hatalmas tállal, melyen ott párolgott az összes csibe – megsütve! Fagylaltot is csinált, ha már egyszer annyi jég volt a háznál. Alizka annyival jobban lett, hogy egy takaróba csavarva a kanapén üldögélt.
 
– Ezer mennydörgős mennykő! – kiáltotta Alizka papája. – Mi folyik itten?
Ebben a pillanatban furcsa zaj hallatszott a kandalló felől, mintha valaki lecsúszna a kürtőben. Mindenki megállt, és odanézett: a kandalló nyílásában két ereszkedő fekete csizma, majd két vörös nadrágszár lett láthatóvá.
– Jóságos egek! – kiáltott Alizka mamája. – A kéményre elfelejtettünk cédulát tűzni!
Bizony, most Télapó sem mehetett tovább. És ha szüleitek mesélnek nektek egy régi-régi karácsonyról, mikor sok gyerek ajándék nélkül maradt, ti tudjátok, ugye, hogy mi volt az oka?





 
A történet számos eleme egyértelműen jelzi, hogy Angliában játszódik - nem is lehetne másként. A záró mondat pedig minden addiginál inkább. Jeanne Bendick életében még bizonyosan sokan meséltek ‚arról a karácsonyról‘, mikor sokan ajándék nélkül maradtak. Mert ott, ugye, csak egyetlen egy ilyen karácsony volt…
A sokk, hogy a Brit Szigetek elveszítette a sziget-létből fakadó biztonságát, mindúntalan előkerül a kor irodalmában - még a gyerekkönyvekben is. Pedig az elszigeteltségre mért végső csapás - a már Napóleon által is eltervelt - Csalagút még a jövő ködében rejtezett…
 
(Megnyitásáról ilyen szalagcímmel adtak hírt annak idején: "Anglia nem sziget többé!")

 

A bejegyzés trackback címe:

https://iusmurmurandi.blog.hu/api/trackback/id/tr923478979

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Attilajukkaja 2011.12.20. 22:11:41

Nagyon aranyos tortenet. Koszonjuk!
De mibol egyertelmu, hogy a sztori Angliaban jatszodik?

skandikamera · http://skandikamera.blog.hu 2011.12.21. 10:39:07

@Attilajukkaja: Szerintem a két nagynéniből következtethető :-)

Köszi Mormogi'

Attilajukkaja 2011.12.21. 11:01:01

@skandikamera:
Azert, mert teazni jottek?
En Nemetorszagban es Oroszorszagban eltem meg hasonlot: ott is jottek delutan teazni/kavezni. Es aprosutemeny vagy kuglof is volt mindig.
Es nekem itthon is volt egy varrono nagynenim, aki PONTOSAN olyan volt, mint Emilia kisasszony: vekony es mindenhol gombostuk alltak ki belole. Mindig feltem, hogy az egyiket egyszer lenyeli :o)

Enchantée · http://greenshark.blog.hu/ 2011.12.21. 12:37:28

Na, ezt azt hiszem, felolvasom majd a gyereknek (vagy ő olvassa nekem)! :)
Neked is a legjobbakat kívánom az ünnepekre!

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2011.12.21. 14:42:37

@Attilajukkaja: Hogyan is mondjam... el tud valaki is képzelni mondjuk egy magyar, vagy francia állampolgárt, akit azzal, hogy "A törvény szigorúan megtiltja..." bármitől is vissza lehet tartani ??? Nem véletlen, hogy arrafelé (a legutóbbi, elterroristásodott időkig) a Yardok fegyver nélkül is biztonságban voltak - mi több: ha valakinek azt mondták: "Ön le van tartóztatva!" - az illető szinte önként, dalolva és fejét lehajtva követte őket? :-))) Cromwell alatt bizonyosan így volt még -P
Kicsit rosszmájúan jegyzem meg, hogy az angol gyerekkönyvekben a papa mindig távol van; csak a mama meg a személyzet vigyáz a gyerekekre (akik év közben úgy sincsenek otthon mert College-ban nevelődnek :-) és a papa történetesen mindig hajóskapitány. Úgy tűnik, a Brit kereskedelmi hajókon senki sem szolgált más rangban: sehol egy fedélzetmester, kormányos, első tiszt vagy - Isten bocsásson meg - egy egyszerű matróz, netán hajósinas :-))) Még hajóorvosból is be kell érjük Swift hősével :-P
Jegesember ugyan nálunk is volt, de a fővárosonban se jött egy héten többször - és szerintem valójában a tejesember lehetett a szerző első gondolata, csak nem akarta rossz hírbe hozni, mint a mese bajkeverőjét. A tejesember ugyanis szinte már családtag :-) Magam is láttam őt, igaz, már villanyautóval járt :-)
Karácsony Apó se jön minden országban a kéményen át - ez is árulkodik.
De leginkább a váratlanul mégiscsak hazatoppanó papa teljességgel értelmetlen ajándékai (na jó, a fésűt azért tán lehet használni :-P) árulkodnak: mi a fenyőnek hoz a lányának egzotikus madarat? Más történetekben kis majmot, stb. Az ilyen szerencsétlen, hazájukból elhurcolt állatokat a gyerek megnézi - aztán míg az iskolaév tart, a személyzet viseli gondjukat, hogy a nyaralás alatt meg beadhassák őket egy állathotelbe. Legalábbis ez történik Arthur Ransome híres könyvében Roger majmával - de lehetett általános gyakorlat is.
És ismét, megint hangsúlyozom: csak egyetlen egy Karácsony volt ilyen - az a bizonyos, mikor a Szigetet megtámadták...

Attilajukkaja 2011.12.22. 12:00:31

@Mormogi Papa: @skandikamera:
"el tud valaki is képzelni mondjuk egy magyar, vagy francia állampolgárt, akit azzal, hogy "A törvény szigorúan megtiltja..." bármitől is vissza lehet tartani ???"
El! Pl. valaki olyat, mint Skandi, aki ugyan magyar, de mar regen nem a mi "torvenyeink" szerint el (akar polgara dicso allamunknak, akar nem) :o))))
De viccet felreteve, igazad van abban, hogy ez egy sarkalatos pont, ami kiszu"ri a lehetseges europai vagy amerikai orszagok nagy reszet. Bar a mesekben barmi elofordulhat! Ettol olyan szepek.
Nem is arra gondoltam, hogy a mese kis hazankban jatszodik, csak arra, hogy miert eppen Anglia? Miert nem Dania vagy Svedorszag? Vagy eppen az USA?

"az angol gyerekkönyvekben a papa mindig távol van"
Ez egy nagyon erdekes eszrevetel!!! En nem igazan tudom, mennyire van igy, mert nem olvasok sok angol meset (na jo, egyet sem ezen kivul), de elhiszem. Vajon a mai mesekben is igy van, vagy csak a regiekben? (Ez egy komoly szociologiai PhD ertekezes temaja is lehetne, ha mar nem szuletett volna ilyen (?).)

"a papa történetesen mindig hajóskapitány"
Gondolom, a matrozoknak keves idejuk, kedvuk, muveltseguk volt ahhoz annak idejen, hogy meseket irjanak szabad idejukben magukrol :o) Kulonben sem nagyon illik az eletviteluk a mesekbe. Nalunk is a parasztrol szolo mesek mindig a szorgos, tiszta, erkolcsos, joszivu, amde szegeny parasztrol szolnak. Ilyen kepet nehez lenne osszehozni egy akkori matrozrol :o)

"valójában a tejesember lehetett a szerző első gondolata"
Ez jo! :o)))

"mi a fenyőnek hoz a lányának egzotikus madarat?"
Miert, miert? Mert ez egy mese, es minden gyermek valahol egy nagy szines (kek?) madarrol almodik. Valahol en is, es orokbe is fogadnek egy nagy arara papgajt, ha nem tudnam, hogy otszor tulel engem es hogy milyen ocsmanyul fogjak be oket!!!
Adjuk meg a csaszarnak, ami a csaszare, es a mesenek, ami a meseje :o)

"csak egyetlen egy Karácsony volt ilyen - az a bizonyos, mikor a Szigetet megtámadták... "
Hat igen. De ilyen "egyetlen egy Karácsony" mashol is volt.
Osszegzeskeppen azt szeretnem mondani, hogy tenyszeruen nem gyoztel meg arrol, hogy ez az egesz sztori pont Angliaban jatszodhat csak le,...de elfogadom a velemenyedet, mert tul keveset tudok a kornyezo orszagok szokasairol (pl. a holland teaivasrol, vagy az ausztral betlehemezesrol,...he-he). Meg amugy is, tudom (nem vakon!), hogy megbizhatok a velemenyedben.
Ezert felhagyok a kekeckedessel, es kivanok neked olyan unnepeket, amilyet vidamabb perceidben elkepzeltel magadnak!

Palinkat, mangalicat es beketurest mindenkinek. Kellemes unnepeket!

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2011.12.23. 00:06:40

@Attilajukkaja:Az Inka köszöni szépen Mangal Icát - Pállal megfejelve már jobb a hangulata is :-P
Nem vitatkoznék, de tény: szociológia helyett inkább történelmi okok állnak a háttérben. Nem kell még csak meséket se olvasni hozzá - megteszi Agáta néni pár detektívtörténete is :-)
Egykor a Brit Világbirodalom olyannyira rettentően nagy volt, hogy csak na! Nem csoda hát, hogy a távoli (és nem is mindig barátságos vagy a Brit Koronához loyális) országokban számolatlanul szolgáltak brit alattvalók, mint katonák és tisztviselők, kereskedelmi és hadihajósok - esetleg mint hittérítők… (Ne feledjük: az anglikán és protestáns lelkészek-papok sohasem éltek cölibátusban. Bár nőtlen azért köztük is akadt…
A (csúf szóval) gyarmatokra viszont nem minden esetben vitték el házastársukat - a gyerekeket meg még ritkábban nevelték arrafelé. Inkább hazaküldték - legalább nem állt üresen a ház, meg volt dolguk az alkalmazottaknak is :-P
(Hacseknek mondja egyszer Sajó: nem lehet elvárni attól a pár arisztokratától, hogy mindenkinek munkát adjanak a háztartásukban :-)))
A köyveket (nem mind mese: ifjúsági regények is akadnak köztük) pedig egyáltalán nem hajóskapitányok írták. Sok hölgy is írt - mint a fenti történet szerzője is; de ott van például Elizabeth Goudge. Az ő könyve, a "The Little White Horse" - állítólag ez volt a kis J.K. Rowling egyik kedvenc könyve gyerekkorában. Ebben a katonatiszt apa sokkal prózaibb okból hiányzik, mesében merőben meglepő módon egy kártya-adósság miatt meghal.
Az a tény, hogy a hiszadik század angol irodalma annyi regényíró hölgyet mutathat fel, szintén lehet szerepe a férjek hosszas gyarmati szolgálatának, meg az akkor szintén sokáig tartó utazásaiknak.

Az ausztrál betlehemezési szokásokat nem ismerem - felteszem, az ottani magyarság körében nem elképzelhetetlen - a lengyeleknél, egyéb szlávoknál is él a szokás (koledálás).
A hollandok teázásáról viszont van saját élményem :-) De ezt már leírtam egyszer.

nemvagyokmesterszakacs · http://nemvagyokmesterszakacs.blogspot.com 2011.12.23. 22:32:26

Drága Mormogi!
Most "csak" jókívánságokkal jöttem, de holnapután mesét hallgatni is! :)
Olyannyira fáradt vagyok, hogy két sorig sem látok már, úgyhogy hamarosan visszatérek!
Nyugodt, szép karácsonyt Neked, és mindenkinek!
Azt azért látom a "sorszámokból", hogy Jukka elemében van ... :)))

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2011.12.23. 22:58:34

@nemvagyokmesterszakacs: Köszönöm szépen előre is - a válasz majd késhet, mert az ünnepeink közben mindenféle mászkálásra is sor kerül majd - és sajnos előre nem látott esemény is összezavarta a terveinket.
Hogy belefáradtál az ünnep előkészületeibe, azt cseppet sem csodálom. Ha csak a feltett recepteket számolom (és a régebbiek csokrait), már az is egész asszonyt kívánó feladat :-)

Alfőmérnök 2011.12.26. 14:58:26

T. Mormogi Úr!
Jó volt olvasni a posztot és a csatolt kommentárokat.

(További) Boldog, Békés (kellemes áthúzva) Ünnepeket kívánok mindenkinek!

inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2011.12.28. 10:42:45

Hazafelé menet, hátsó ülésen a karácsonyfával hallgattam az inforádiót, s abban egy összeállítást különböző országok karácsonyi, s azt megelőző szokásairól.
A lengyeleknél és horvátoknál dívik a szalma szétterítése a jászolra utalván,de a lengyelek pl. egyszerre kell hogy felpattanjanak az ünnepi asztaltól, mert az hal meg legelőször a következő évben aki először hagyja ott az asztalt.
Az állítólagos holland szokást találtam a legizgalmasabbnak, aholis a mikulás hajón érkezik fehér lovon mégpedig spanyolországból.
A magyarázat szerint korai időkben minden jó ami hozzájuk érkezett, spanyolhonból származott.
Hajón, fehér lovon....?-a fene gondolná, mintha gondjaik lettek volna a spanyoloknak a hollandusokkal.
No mindegy, nyilván ez is egy mese.

Kicsit elkéstem a hozzászólásommal, nézd el nekem Mormogi Papa.
Viszont így alaklmam lehet az új évet köszönteni Nálad.

Insz...

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2011.12.28. 17:21:39

@inszeminator: Ugyan már :-)
Mindig szívesen látott vendég vagy :-)
(Vitéz Nagyhajóssy Mikulás? :-P)

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2012.01.02. 16:13:36

Békés, boldog új esztendőt mindőnknek !

Kicsi Kacsa 2012.01.02. 20:42:00

Boldogabb új évet - remélem kellőképpen modoros voltam :)

Attilajukkaja 2012.03.19. 16:18:23

Nemsokara itt a husvet. Johetne mar egy uj poszt!

Enchantée · http://greenshark.blog.hu/ 2012.03.20. 21:06:07

@Attilajukkaja: Mondtam már, hogy imádom a mosolyod (is)? :)
@Mormogi Papa: Tudom, hogy ellátsz minket mindenféle földi jóval, olvasnivalóval, nézegetni valóval, de itt meg aztán végképp szívesen olvasnánk hosszabb dolgokat is Tőled! :)))

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2012.03.20. 21:51:06

@Attilajukkaja: @Enchantée:
Hölgyeim, kívánságuk számomra parancs! Csak nem könnyen teljesíthető :-)
Ha úgy érzem: összeállt, mint rántotta a serpenyőben, akkor ki is sütöm :-)
Addig legfeljebb ilyen poszt-helyettesítő-posztot tudnék csak, mint ez a mostani. Bár bevallom: fontolóra vettem a kötet második történetének bepötyögését is :-)
Ha fehér lovon érkező amazonok nem is, de egy lovag meg egy királyleány azért akadnak benne :-)))

Attilajukkaja 2012.03.20. 22:59:38

@Enchantée:
"Mondtam már, hogy imádom a mosolyod (is)?"
Ez mar egy szetfolyo vigyor akart lenni,...de az oromtol folyt szet.
Pussz! :o)

@Mormogi Papa:
Nem eroltetjuk a dolgot,....eppen csak egy motivacios hatbabokest (magyarul seggberugast) akartunk gyakorolni rad! :o))))

Attilajukkaja 2012.03.21. 13:35:51

@Mormogi Papa:
Itt most nem az en farbam a lenyeg! :o)

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2012.03.31. 21:43:05

@Attilajukkaja: Engem még jobban meglepett.
Semmi közöm hozzá - ráadásul úgy hittem, a latin mondást tréfásan az Édesapám alkotta - így nem vártam, főként a tölem einstandolt fordítással együtt... :-(

Mikor egyszer korábban (máshol) írtam, hogy talán indítok blogot, és le is foglaltam ezt a blognevet, volt egy kis probléma. Valaki"elvette" tőlem a saját blognevemet - de nem használta. Akkor.
Elég sok időmbe került meggyőzni a bloghu illetékesét, hogy nekem szükségem van erre a blognévre, amit én alkottam és foglaltam le. Fogalmam se volt, koi akarta elvenni tőlem és miért.
Kezdetben és is olyasmit szántam rá, ami morgolódás - de másként fordult. Ennek több értelmét - hasznát éreztem.
Nem is szerettem volna a neten "hadakozni" mindenféle megmondóemberekkel. Igyekezte magam távol tartani a legtöbb ilyen fórumtól.
Most sem akarok bele keveredni - ám mit tegyek?

Ezúton közlöm: az a hely nem az enyém !

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2012.03.31. 21:46:49

Megjegyzés: az illető 2012.01.25. óta tag.
Azóta él vissza a jelszavammal :-(
Mert ez nem véletlen.
Az én első posztom 2009. októberében jelent meg.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2012.04.08. 13:23:04

Mindenkinek kegyelemteljes - kellemes Húsvétolást kívánok :-)

Enchantée · http://greenshark.blog.hu/ 2012.04.09. 20:42:25

@Mormogi Papa: Remélem Neked is ilyen volt, mint amilyet nekünk kívántál! ;)

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2012.04.11. 09:30:56

@Enchantée: Igen, kellemesen teltek az ünnepnapok. csak az időjárás nem ünnepelt - a napsütést eső váltotta meg hideg jócskán. De a kedvünket nem vette el :-)

Attilajukkaja 2012.06.27. 20:36:24

Nincs egyetlen sztori, szobor vagy elethelyzet sem, amirol elgondolkoztal volna az elmult honapokban? Amirol kifejtened a velemenyedet?
En szivesen olvasnam!!!

piszt-ráng 2013.03.30. 20:03:55

Békés, boldog, kegyelemteljes Húsvétot kívánok mindenkinek ! Fogadjátok olyan jó szívvel, amilyennel én adom át Nektek.Első mondat ma is ül átírva, de szívből kívánom én is!!!

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2013.03.31. 17:03:32

Viszont minden nyájas olvasónak :-)
süti beállítások módosítása