Illendő megemlékeznünk gyermekkorunk meséiről, merthogy azok (is) vagyunk, amit elolvasunk.

Némely könyvek pedig névleg gyerekkönyvek, de a felnőttekhez is szólnak - s az is megesik, hogy néha megfordulnak a bennük ábrázoltak, legalábbis a szerző egykori szándékához képest. Igen jó példája ennek Gianni Rodari olasz író esete. (Omegna 1920. október 23. – Róma, 1980. április 14.)
A belinkelt magyar életrajz meglepően rövidre sikeredett, ha azonban az ember tovább lép más nyelvekre, olaszul, angolul vagy franciául, esetleg németül már többet tudhat meg róla.

Ennek oka lehet az is, hogy a Világirodalmi lexikon, 12. kötetéből idézik a róla szóló részt.
„A fontos humanista értékek melletti kiállást hirdeti, de sohasem didaktikusan: pazar humora, leleményei, játékos fantáziája, bravúros nyelvi ötletei szórakoztató olvasmányokká teszik meséit, regényeit.“ - írják, és ez így igaz is. Valóban jó a humora, meséskönyveiben kis versek is szerepelnek (bár éppen megemlíhették volna egyik-másik esetében, hogy angol népköltés fordítása…) és ötletességnek sincsen híján. Most is kellemes olvasmány.
Gyermekként én sem tudtam semmit az életéről, pedig eléggé érdekes. Édesanyja 1931-ben beíratta a San Pietro Martire di Seveso nevű szemináriumba. 17 évesen szerzett tanítói diplomát - elég nehéz körülmények között, hiszen édesapját már 9 évesen elvesztette. Vidéki kis iskolákban kezdett tanítani. 1937-től Milánóban járt az Università Cattolica del Sacro Cuore nevű, tehát a Szent Szívről elnevezett katolikus egyetem nyelvi szakára, ahol két évvel később diplomát szerzett. (A francia szöveg már csak a Milánói Egyetemre hivatkozik – pedig az más intézmény: Università degli studi di Milano. Pedig van francia lap erről az intézményről is.)
Fogadjuk el most az angol lap elnéző magyarázatát; tudniillik, hogy bizonytalan anyagi helyzetében (katonának nem volt alkalmas, így otthon maradt) kényszerült a háború elején munkát vállalni a  Casa del Fascio-ban - és rákényszerítették, hogy belépjen az ennnek megfelelő pártba. A háború során két jóbarátját is elveszítette, Cesare bátyját koncentrációs lágerbe vitték - ezt követően 44‘-ben, mégpedig május elsején belépett az olasz kommunista pártba majd az ellenállásban harcolt. (Azt se feledjük, hogy ekkoriban Európa nyugati fertályán a fiatal értelmiségiek elég nagy része volt legalább szimpatizáns - ez később megváltozott. Európában nem volt ennek akkora tétje, mint a tengeren túl – itt nem volt Joseph McCarthy szenátor…)
1948-tól a L'Unità című kommunista hetilapnál dolgozott mint újságíró, majd 1950-től a párt utasítására szerkesztője lett az Il Pioniere című gyermeklapnak. Első regénye egy év múlva jelent meg.
1952-ben utazott első ízben a Szovjetunióba, ezt még több út követte. 1970-ben Hans Christian Andersen díjat kapott - ez a nemzetközi gyermekirodalmi díjak egyik legrangosabbika.
Első megjelent könyve az Il Romanzo di Cipollino, azaz a Hagymácska. Ha a név ismerős, az nem véletlen: többször megjelent magyar nyelven, készült belőle rádiójáték, színdarab és TV-játék is. de ismerős lehet egy szovjet rajzfilmből is.
Ekkoriban „nyugati“ szerzők gyermekkönyvei eléggé ritkán „fordultak le“ magyarra. Neki szinte minden gyermekkönyve megjelent nálunk is. Kétségtelen erényei mellett ebbe nyilván belejátszottak a fentebb felsorolt „érvek“ is.
  • Il romano di Cipollino (1951) – Hagymácska története (1956)
  • Gelsomino nel paese dei bugiardi (1958) – Jácint úrfi a füllentők birodalmában (1963)
  • Favole al telefono (1962) – Halló, itt apu mesél! (1966)
  • La torta in cielo (1965) – Torta az égen (1972)
  • Gip nel televisore (1968) – Beleestem a tévébe (1976)
Most egy másik regényéből idéznék rövid részeket Sziráky Judith (sic) fordításában. A mű címe: „Gelsomino nel paese dei bugiardi“ (nem tudtam ellenállni a zamatos szavaknak :-) vagyis: „Jácint úrfi a füllentők birodalmában“. Nem kell csodálkoznunk rajta, hogy egy mesében szinte minden szereplőnek vannak különleges tulajdonságai…

Jácint úrfit például olyan erős hanggal áldotta meg (az író), hogy szinte bármit le tud dönteni vele - de itt épp‘ hogy csak megérkezett egy ismeretlen kisvárosba. Hopp, nem is városba, hanem (Elvégre Olaszhonban vagyunk! Ez a lagapróbb részletekig érezhető!) egy Városállamba. Mivel éhes volt, s az úton talált egy pénzérmét - amit csodálatos módon senki sem akart felvenni - elindult némi harapnivalót keresni.
„ …Jácint úrfi, és máris egy üzlet felé indult, amelynek felirata: „Élelmiszereket és egyéb árucikkeket“ ígért.
A kirakatban azonban sonka és lekváros ládikók helyett festékesdobozok és tintásüvegek sorakoztak.
Ezek biztosan „az egyéb áruk“ - gondolta magában Jácint úrfi, és teljes bizalommal belépett az üzletbe.
 - Jó estét kívánok! - köszöntötte szertartásosan a kereskedő.
„Az igazat megvallva - tűnődött Jácint -, én nem hallottam, hogy akár a delet elharangozták volna. De hát ez nem is fontos.“
És szokott, halk hangján (amely még így is mennydörgésnek hangzott a normális fül számára) megkérdezte:
- Kaphatnék egy kis kenyeret?
- Természetesen, kedves uram. Mennyit parancsol? Egy vagy két üveggel? Pirosat vagy feketét?
- Feketét semmi esetre sem - felelte Jácint úrfi. - És tessék mondani, csakugyan üvegben árulják?
- Hát hogyan árulnánk? Önök talán szeletekre vágják? Nézze csak, nézze, milyen szép kenyerünk van.
Beszéd közben egy polcra mutatott, ahol hadseregnél is fegyelmezettebb rendben, százával sorakoztak a legkülönfélébb színű tintásüvegek. Egyébként az egész üzletben semmiféle ennivaló nem volt látható. Egyetlen darabka sajt, még egy falatnyi alma se.
„- Bolond ez? hökkent meg Jácint úrfi. - Jó lesz, ha nem ellenkezem vele.“ - Csakugyan nagyon szép ez a kenyér - mondta, és rámutatott egy üveg piros tintára, csupán azért, hogy hallja, mit felel rá a kereskedő.
- Ugye? - mondta az a bókra, büszkeségtől felragyogva. - Ez a legszebb zöld kenyér, amelyet valaha árultam.
- Zöld?
- De mennyire! Bocsánatot kérek, ön talán nem jól lát?
Jácint úrfi bizonyos volt abban, hogy egy üveg vörös tintát nézeget, ezért valami ürügyet keresett a visszavonulásra, hogy egy kevésbé bolond üzletet keressen. Hirtelen pompás ötlete támadt.
- Ide figyeljen - mondta -, a kenyeret majd később veszem meg. Addig is tudna nekem egy olyan boltot ajánlani, ahol jó minőségű tintát kaphatnék?
- Magától értetődik - felelte a boltos azzal az örökösen szertartásos mosolyával -, ott szemben, ott van a város legjobb papírüzlete.
A szemközti kirakatban gyönyörű kenyér- és tortakiállítás volt, tészták, makarónifélék, sajthegyek és kolbászerdők társaságában.
„Pontosan úgy van, ahogy gondoltam - mondta magában Jácint úrfi -, ez a kereskedő megbolondult, és kenyérnek nevezi a tintát, tintának a kenyeret. Errefelé már valamivel kellemesebb a légkör.“
Belépett az üzletbe, és egy fél kiló kenyeret kért.
- Kenyeret? - értetlenkedett az elárusító. - Azt hiszem, ön eltévesztette az üzletet. A kenyeret ott szemközt árulják. Mi csak papírneműket és íróeszközökertt árusítunk, tetszik látni? - büszke mozdulattal a sok-sok finom ennivalóra mutatott.
„Most már értem! - kapott észbe Jácint úrfi. - Ebben az országban fordítva kell beszélni. Ha kenyérnek mondod a kenyeret, senki sem érti meg.“
- Kérek egy fél kiló tintát - mondta a segédnek. Az levágott egy fél kiló kenyeret, és rendesen becsomagolva átnyújtotta.
- Még abból is szeretnék egy kicsit - tette hozzá barátunk, s egy szép darab sajtra mutatott, de nem merte megnevezni.
- Egy kis radírgumit tetszik? - érdeklődött a segéd. - Máris, uram.. - Azzal levágott egy szép szeletet a sajtból, megmérte és becsomagolta.
Jácint úrfi megkönnyebbülten sóhajtott, és a pultra dobta az imént talált ezüstpénzt.
A segéd néhány percig nézegette, tanulmányozta, többször a pultra ejtette, hogy megfigyelhesse a csengését, még bele is harapott, végül feltűnően udvariatlan mozdulattal visszaadta Jácintnak, és hűvösen közölte:
- Sajnálom, fiatalember, de a maga pénze jó.
- Szerencsére - mosolygott önérzetesen Jácint úrfi.
- Fenét szerencsére. Hiszen mondom, hogy ez a pénz jó, tehát nem fogadhatom el. Adja vissza az árumat, maga pedig menjen az útjára. Szerencséje, fiatalember, hogy most nincs kedvem kimenni az utcára, és rendőrt hívni. Tudja maga, hogy mi jár azoknak, akik jó pénzzel csalnak? Börtön.
- De én…
- Maga csak ne kiabáljon, nem vagyok süket. Tűnjön el innen: jöjjön vissza hamis pénzzel, akkor magáé az áru. Nézze, nem is csomagolom ki. Ide teszem, ebbe a sarokba, rendben van? Volt szerencsém!“
Nos, ennyi is elég ebből a városállamból, hogy egy kis szúrós, orwelli szagmintát szimatoljunk… De a miérttel még adós vagyok, azt legalább lejegyzem. A mesélő személye sem kevéssé érdekes, a felvilágosítást egy - Jácint úrfi kiáltására a falról levált és megelevenedett - graffiti, egy háromlábú rajzolt, és persze beszélő macska adja, aki hűséges jóbarátként követi majd életadóját egészen a boldog végkifejletig… A cica neve Sántácska.
„Még mielőtt Jácint úrfi ebbe az idegen országba érkezett volna, egy ügyes és elszánt kalóz vetődött el ide a tengeren, akit Dömének hívtak, s aki elég nagy és kövér volt ahhoz, hogy össze ne roskadjon egy ilyen név súlya alatt, no meg elég idős is volt, hogy végleges letelepedésre vágyjon.
„Most már vége az ifjúságomnak - mondta magában. - Elegem van a tengerjárásból. Jobb lesz, ha elfoglalok valami kis szigetet, és visszavonulok a mesterségemtől. Természetesen nem feledkezem meg a kalózaimról sem. Kinevezem őket háznagyokká, istállómesterekké, jószágigazgatókká. Nem lesz okuk panaszra.“
Miután ezt így elhatározta, elkezdte keresgélni a szigetecskét, de egyik sem felelt meg az ízlésének, mert túl kicsi volt. Vagy ha neki meg is felelt volna, nem tetszett a bandának.
Az egyik folyót kívánt, hogy pisztrángot foghasson benne. A másik mozit akart, a harmadik egy bankot szeretett volna, hogy a kalózkodás során szerzett pénzét kamatoztathassa.
- De hát miért ragaszkodunk a szigetecskéhez?
Végül az történt, hogy egy egész országot foglaltak el, roppant nagy várossal egyetemben, amely tele volt bankokkal, színházakkal, pisztrángfogásra alkalmas folyókkal, amelyeken vasárnaponként csónakázni is lehetett. Nincs ebben semmi csodálatos: meglehetősen gyakori eset ugyanis, hogy egy-egy kalózbanda a világ valamely táján hatalmába kerít valamilyen országot! Mihelyt elfoglalták az országot, Dömének gondja volt arra, hogy a nevét I. Döme királyra változtassa, és admirálisokká, udvaroncokká, tűzoltó-parancsnokokká nevezze ki embereit.
Természetesen Döme törvényt is hozott, amely mindenkit arra kötelezett, hogy őt Felségnek szólítsa, máskülönben nyelvvesztésre ítélik. De hogy soha, senkinek még csak eszébe se jusson az igazságot kimondani róla, parancsot adott a minisztereinek a szótár átalakítására.
- Minden szót meg kell változtatni - magyarázta. - Például ez a szó, kalóz, ezentúl úriembert jelent. Tehát ha valaki azt mondja, hogy én kalóz vagyok, mit mond az új nyelv szerint? Azt, hogy én úriember vagyok.
- Valamennyi bálnára esküszünk - kiáltoztak lelkesen a miniszterek -, ez aztán a pompás ötlet! Aranyba kéne foglalni!
-- Világos? - folytatta Döme. - Akkor hát gyerünk tovább: változtassátok meg mindennek a nevét, az állatokét éppúgy, mint az emberekét. Kezdjük azzal, hogy reggel „jó reggelt“ helyett „Jó éjszakát“ kell mondanunk: így tehát az én hűséges alattvalóim mindjárt hazugsággal kezdhetik a napot. Természetesen abban a pillanatban, amint aludni térnek, „jó reggelt“ kell kívánniuk.“
„Amikor a szótár átalakításával elkészültek, és a kötelező hazugságot törvénybe iktatták, hihetetlen kavarodás támadt.“
„Ha valaki a parkban sétálgatott, és a virágokat nézegetve így sóhajtott fel:
- De gyönyörű rózsák!“
- … a bokorból azonnal előugrott Döme király egyik rendőre, hogy megbilincselje.“

A folytatást nyugodtan elképzelheti ki-ki magának. Természetesen Jácint úrfi és kis barátai végül kiszabadítják a börtön-elmegyógyintézet erődből a barátaikat (bár nem veszteségek nélkül), és elkergetik Döme királyt. (Aki végre bevallhatja, hogy tökkopasz: egy kopasz klub felveszi dísztagnak, így állása is lesz. Elvégre gyermekmeséről van szó… :-) Nem marad meg egyéb, mint az az oszlop (Ne feledjük: Traianus földjén járunk !), amin Döme király tetteit örökítették meg - ezt az egyet Jácint úrfi bölcs előrelátással meghagyja mementónak…
„Hát az oszlop?
Ugyan mi bajt okozhat egy oszlop? A rávésett hazugságok majd emlékeztetni fogják az embereket, hogy egy nagy hazudozó uralkodott valaha az országban, és hogy egyetlen szépen elénekelt dal elég volt ahhoz, hogy uralma romba dőljön.“ (Mondom: Olaszhonban vagyunk :-)

Jó éjszakát, felnőttek :-D

 

A bejegyzés trackback címe:

https://iusmurmurandi.blog.hu/api/trackback/id/tr781941326

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

fiam · http://csajszinene.blogspot.com/ 2010.04.21. 23:56:13

A Hagymácska mese rémlik a tévéből, talán a szovjet változat.
Úgy látszik nincs új a nap alatt, a történelem ismétli önmagát, mi több, a külföldi történelem nálunk is. Vagy akkor ez az egyetemesség avagy globalizáció mindig volt, csak nem tudtunk róla, mert nem voltak megfelelő információs forrásaink.
Ó, de belterjes a világ!
Éljenek a meseírók!

Halkan jegyzem meg, hogy többször is posztolhatnál, kedves Mormogi Papa!

Grift · http://gozdom.blogspot.com/ 2010.04.22. 07:58:53

bárcsak minden kommunista meseírásra adta volna a fejét. na nem úúúgy, hanem így.
a hagymácska természetesen minden évben megvolt, vagy a szovjet rajzfilm, vagy a magyar színpadi-tvjáték változat.
meeeggy gróóóf, meeeeggy gróóóóf! ellopták a tök viskóját! :))
jácint úrfi erős hangja, grass oscárkájánál élesedett tovább.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2010.04.22. 08:24:09

Az a legfurcsább az egészben, hogy mikor érlelődött bennem a poszt, elkezdtem analógiákban gondolkozni. Be is ugrott három könyv / színdarab hamarjában, de - bár a fenti listáról az utolsó négy könyv megvan - fogalmam sem volt róla, hogy a Hagymácskát is ő írta.
Azt hittem, az "echte szovjet termék"...
Aztán az a bélyeg (ami érdekes módon a német nyelvű lapon található "Cipollino auf einer russischen Briefmarke (1992)" megjegyzéssel) mindent eldöntött: ha még oroszul is "Csipollínó" a neve :-)))

vero · http://anal0g.blog.hu/ 2010.04.22. 20:31:06

kedves mp. ön egy kulturális béke szigete.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2010.04.22. 20:58:06

@vero: Nos, amint beleástam kissé magamat a blogoszférába, rá kellett jönnöm: olyan sokan morognak itt, hogy ahhoz képest az én gondjaim... :-)
Persze nem bizonyos, hogy közeli szeretteim is osztják ebbéi véleményemet - elvégre a nicknevemet Mormoginétól kaptam, a latin kifejezést meg úgy öröklöttem Édesapámtól.
De csitt: mindjárt nyakunkon a kéretlen csendrendelet - pedig az idézet utolsó mondata elég aktuálisra sikeredett :-)

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2010.04.23. 09:26:20

A Hagymácska abszolút megmaradt nekem is!

Ezeknek a szovjet meséknek, legyen szó könyvről, vagy rajzfilmről, nagyon erős a vizuális világuk. Érdekes módon keveredik a tradicionális orosz realista ábrázolásmód a jellegzetes szláv miszticizmussal.
A Móra most nagyon sok régi mesét ad ki újra, köztük sok egykori szovjet mesekönyvet.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2010.04.23. 09:47:18

@Gasper: Ennek egyik okát abban látom, hogy az illusztrációkban, rajzfilmekben is igen erősen jelen van a szláv kézművesek - házépítők szín- és formavilága. De még az ikonfestészet is!
Egyetlen távoli példa: a Szentpétervári Kártyagyár 1967-ben ünnepelte fennállásának százötvenedik évfordulóját. (Igaz, a "Die Welt der Spielkarte" című kiadvány még "Leningrader Spielkartenfabrik" néven ír róla, mivel 1972-ben nyomták Lipcsében. :-)
Szóval a jeles alkalomból megjelentettek egy jubileumi játszmát (paklit), ami fekete lakkszerű alapon hagyományos színekkel, sok aranyozással készült. Ma is a gyűjtők egyik álma...

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2010.04.23. 11:51:18

@Mormogi Papa: "Ennek egyik okát abban látom, hogy az illusztrációkban, rajzfilmekben is igen erősen jelen van a szláv kézművesek - házépítők szín- és formavilága. De még az ikonfestészet is!"

Pontosan erre gondoltam én is.

Aztán külön érdekesek az ukrán meseillusztrációk is. Kevés hozzáértéssel is fel lehet fedezni az orosztól valamennyire eltérő stílusjegyeket, érzelemvilágot. És ha már szovjet mesekönyvekről, mesefilmekről beszélünk: ott vannak a grúz, örmény, tádzsik stb mesék is, melyekből szintén jutott hozzánk jónéhány.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2010.04.23. 14:21:26

Benedek Elek is megjelentetett (na, már mekegek:-) két kötetet: a Piros mesekönyv és a Kék mesekönyv számos külhoni mesét ültetett át magyar nyelvre, de még mesetipust is: a "Maruszja-baba-szerüen" (ha már szláv mesékröl beszélünk:-) egymásba ágyazódó arab mesékét. Ezekben a mesében egyszer valaki mesélni kezd, abban is mesébe fog egy szereplŒ - és így tovább, s mikor a legbelsö mese befejezödik, lassan magukba zárulnak a történetek, s végül eljutunk a legelsö mese végére…

Volt egy kisalakú (kb. A5) könyvsorozat "Népek meséi" vagy hasonló címmel. Az nagyon jó volt!

vero · http://anal0g.blog.hu/ 2010.04.23. 20:46:33

de jó így olvasni, hogy egy picit felfedtek abból, amit csak éreztem, de megfogalmazni sem tudtam volna!
lö gyermek mostanában kapja a kiscsibe és kisréce, a gomba alatt, stb. sztorikat. ha kívülről mondja, mindig úgy kezdi: "vlagyimir szutyejev: kispipi és kisréce"
apósom ki van akadva, hogy kommunista lesz a gyerek! :D és mi tehetünk majd róla.
egyébként imádja, nyilván azok a tipikus akvarellek nagyot dobnak rajta.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2010.04.23. 21:22:48

@vero: Az a kerekes mese már nekem is nagy kedvencem volt - gyerekként :-)
És akad még a tarsolyban egy-két érdekes történet - talán nem mind ismertek...

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2010.04.24. 08:26:55

@vero: nagyon helyes, hogy inkább Szutyejevet nyomatsz, mintsem valami maimagyar, borzalmas illusztrációkkal ellátott, ótvar papirra nyomott, borzalmas tipográfiával megfejelt mesekönyvet.

Elég elszomorító, hogy a mai kisgyerekek jelentős része első vizuális impresszióit gyakorlatilag szemétből nyeri. Íme egy jelegzetes példa:

static.book.hu/product_images/00/55/57/5647.jpg

meg mégegy:

heurekaonline.ro/kepek/nagy_kepek/iskolasoknak/i023.jpg

Hozzáteszem, kiváló kortárs gyermekkönyv-illusztrátoraink vannak, jónéhány barátom is akad köztük, akiktől pontosan tudom, hogy az igénytelen szarrágás miatt többnyire vegetálásra vannak ítélve. Persze nagyon nívós gyermekkönyvek jelennek ma is, csak sajnos az olcsó szar mindent eláraszt.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2010.04.24. 15:23:00

@Gasper: Hát, az egyik egyenesen hopplávúdból jött, a másik meg nagyanyáinkat idézné falvédőstül...
Ezt meg szeretik a gyerekek és élet-mesék, bár ami az illusztrációt illeti, gyerekes és néha olcsó megoldású. (Mint a rajzfilmekben: alap háttér, csak a figurák váltanak a felső cellen.)
www.annaespeti.hu/fooldal.htm

inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2010.04.24. 16:27:03

Az én csemetéim a "No megállj csak!" farkasát utánozták, én meg szerettem a vidéki szovjet történeteket.
Mármint filmeket.
Néha nagyon őszinték voltak, mást nem igen tehettek, s a helyszín ilyenformán nem nagyon volt megszépítve.
És úgy volt jó, amúgy oroszosan.
Egyik kedvencem egy vidéki kiküldetésről szólt, krimi, a főhős, nyomozó, egy füzetbe írja be tintaceruzával a vallomásokat szállodában lakik, melynek folyosóján ahány ajtó annyi ülőke.
Később rájöttem, hogy nem ülőkék voltak ezek, hanem a fürdőszobába csak úgy fért be a kád, hogy az egyik vége befedve kilógott a folyosóra.
Zseniális, modernitás.
Mormogi uram jó cikket tetszett írni.
Köszönet.
Insz...

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2010.04.25. 09:27:19

@Mormogi Papa: igen, van néhány annapetigergő nekünk is és nagy népszerűségnek örvendenek. Szerintem itt egyértelműen az élet-mese dolog viszi el a primet, habár már rájöttünk, hogy nem árt mértékkel olvasgatni ezeket a könyveket..

Nálam a mesevilágból való kitörést apám egyik gyermekkori könyvének háború előtti kiadása segítette. Ez volt a Max und Moritz:

upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/0/03/Max_und_Moritz_%28Busch%29_076.png

vero · http://anal0g.blog.hu/ 2010.04.25. 09:45:14

@Mormogi Papa: "És akad még a tarsolyban egy-két érdekes történet - talán nem mind ismertek..."
ez mit jelent? márhogy abban a könyvben?

inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2010.04.25. 09:54:38

@vero:
Tudtam, hogy valaki kisegít!
Kösz Vero!
A faim meg a lányom felváltva üvöltözték anno.

@Gasper:
A Max und Moritz-al Svájcban találkoztam gyerekkoromban, meg a dalocskával, miszerint:

"Kaspreli ist wieder da!"
Kösz,
Insz...

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2010.04.25. 16:46:08

@vero: Nem, más íróktól származók :-)
(Aki nem olvasott eredetiben Astérix-et, annak mondom: Obelix kiskutyájának neve: Idéfix, mert sosem hagyja el :-)
Szóval nekem is vannak vesszőparipáim ("Dada")...
@Gasper: Ennek az lehet oka, hogy a szerző hölgy vérszemet kapott, több a könyv, mint az ihlet :-)
@inszeminator: Az a könyv nekem nagy mumus volt kisgyerekként - talán túl korán került a kezembe, s a szöveget sem értettem. De a Gasper belinkelte kép, és ami utána következik - egészen a "mind felfalták a tikok" végkifejletig nos, az nem nekem való. Van benne valami tipikusan "germán" élcelődés :-(

cyan 2010.04.27. 00:35:17

@Mormogi Papa:

Népek meséi nálam van, van vagy 10 kötet, sztem inkább A4-es az a méret, viszont jó vastag kötetek. Kedvencem volt a Tündér Ilona.

hu.wikipedia.org/wiki/A_N%C3%A9pek_Mes%C3%A9i_sorozat_%28M%C3%B3ra_Ferenc_K%C3%B6nyvkiad%C3%B3%29_k%C3%B6teteinek_list%C3%A1ja

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2010.04.27. 12:26:09

@cyan cyca: Az egy másik sorozat, nem arra gondoltam! Lehet, annak más a címe, amiröl írtam - de abban jóval több kötet van meg - a régi ágyam feletti polcon leginkább…

Attilajukkaja 2010.05.04. 20:44:29

Mar tobb, mint egy hete olvaslak benneteket, de csak ritkan ertem, mirol van szo.
Mar magaban a posztban is vannak idezetek, amelyeket nem ertek:
"„A fontos humanista értékek melletti kiállást hirdeti, de sohasem didaktikusan..."
Miert? Vagy miert nem? A didaktikus itt a szajbaragos szinonimaja? Vagy a tanitasra utalo szo? De akkor miert nem azt hirdeti?
....Nem ertem.

Nekem amugy nagyon mas mesek jutnak eszembe,..pedig nem hiszem, hogy annyira mas korosztaly lennenk. Nemsokara 50 leszek (mely sohaj es fogak kozott szurt basszameggezes). A szovjet rajzfilmek, mesek a legkevesbe sem maradtak meg bennem. Bezzeg a magyar, lengyel es cseh animaciok. Na arrol szivesen olvasnek es meselnek magam is :o))))
De a Jacint urfirol beirt reszletek egyszeruen zsenialisak :o))))
Koszi, Mormogi!

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2010.05.04. 23:28:22

@Attilajukkaja: Gratulálok, kiszúrtad a Világirodalmi Lexikon idézetét :-)))
A szájbarágós a megfelelő szinonima - és a nyelvezet valóban előző rend öröksége :-)
A magyar, lengyel és cseh animációk - és nem kizárólag a régiek - szintúgy többünknek szíve csücske. Mikor még volt MOKÉP Videotéka (csakis VHS :-), sikerült kivennem egy válogatást. Több kedvencemet is kimenekítettem egy kölcsöngép segélyével :-)
Egykor a pesti és a budai Híradó Mozik megrögzött látogatója voltam...
Filmcímeket most nem írok - sajnos, sok hiányzik :-(

Attilajukkaja 2010.05.05. 10:41:12

@Mormogi Papa:
Nem vagyok egy Nagymagyar, de a magyar rajzfilmek a legjobbak :o)
Budai Hirado Mozi? En csak a pestit ismertem.

vero · http://anal0g.blog.hu/ 2010.05.11. 13:11:12

azért ez több mint érdekes, hogy még a kommunista is azt hirdeti: hazugságra nem lehet építkezni. csak a mi poszt-kommunistáink akarták - talán a világon egyedülállóan megmagyarázni, hogy a hazugság igazság.
valószínűleg azért, mert rodani igazi kommunsita volt. komolyan is gondolta.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2010.05.11. 17:09:34

@vero: Olyan igazi, amilyenek csakis a nyugati demokráciában termettek…
Lehetőleg viszonylagos jólétben - esetenként fehér kesztyűs vidámnyikkal kiszolgálván, mint erre volt példa Lutetia várasában…

skandikamera · http://skandikamera.blog.hu 2010.05.12. 10:10:09

@Attilajukkaja: "sohasem didaktikusan..." - elírás, biztos "dialektikus" akart lenni.
:-)

Apropo mese: a műmeséket élveztem, a népmesék zavart keltettek a kényszerű eszmei mondanivalójukkal és a "ráhibáztál" szóval, melyek (azaz mindkettőnek) értelmét illetőleg sokáig bizonytalan voltam... Vagy nem...?

:-)))

Attilajukkaja 2010.05.15. 20:18:46

@skandikamera:
:o))))
En gyerekkoromban a "Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a Te neved..." mindig ugy mondtam, hogy "Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben?" Es nem ertettem, hogy miert kell ezt mindig megkerdezni az ima elejen :o)

Amugy nekem a "dialektikusan" sem stimmel abban a bizonyos idezett szovegben ;o]

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2010.05.25. 22:53:29

@vero: Csak ihlet és idő kérdése :-)
Előbbi még csak volna...

susztertangó 2010.09.27. 16:51:29

OFF. Kedves Mormogi Papa!
Talán tudsz segíteni.Egy filmbeli szereplő nevét keresem, nevezetesen a Jó reggelt Vietnám című filmből annak a tisztnek a nevét aki a főszereplő rádióst ki akarja csinálni. A végén a tábornok áthelyezteti, ha jól emlékszem. Nagyon gyükér egy hernyó volt a pasas.Köszönöm.St.

Tehetetlen Dodó 2010.11.30. 10:19:09

@Attilajukkaja: A Bem volt egy ideig Budai Híradó.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2010.12.01. 08:56:58

@Tehetetlen Dodó: Ezt már megbeszéltük privatim :-)
Van egy 1979-es kiadású zsebbe való füzetecském (beszkenneltem, el is küldtem G.-nek): Budapesti mozitérkép a címe. Kerületenként veszi sorra a filmszínházakat.
Mára már csak budapesti szomorodni...

Attilajukkaja 2010.12.06. 16:11:43

@Attilajukkaja:

"Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben?" Es nem ertettem, hogy miert kell ezt mindig megkerdezni az ima elejen :o)
Azota sem ertem.
Illetve ertem,...es most meg rosszabb.
Rajottem egy ido utan, hogy ez nem is egy kerdes volt. Hanem egy autokratkus valasz. Aztan, hogy a valaszt sem nekem cimkeztek.
De akkor kinek?

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2010.12.06. 21:34:47

@Attilajukkaja: sokféle válasz létezik. Többek között Jacques Prévert-é (Paroles) , ami így kezdődik:

"Notre Père qui êtes aux cieux
Restez-y.
Et nous resterons sur la terre
Qui est quelqufois si jolie"

Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben
Maradj is ott
Mi meg itt maradunk a földön
Ami néha oly szép...

Címe stílszerűen Pater Noster.

Mindezt csak azért, hogy ne hagyjon el a Remény.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2010.12.06. 21:36:03

Kimaradt egy betű :-(

quelquefois helyesen.

Attilajukkaja 2010.12.10. 15:07:57

A kulcs talan abban van, hogy az ima nem azt mondja "Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben?", hanem "Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy..."
Ez egy gyerek szamara nehezen ertelmezheto. Viszont sorsdonto lehet. En ennek hallatara dontottem el,hogy a szentbeszdedeknek nincs sok ertelme.
Na jo. Nyilvan mas is hozzajarult ahhoz, hogy mara egy igazi agnosztikus valt belolem.
(Talan meg agnosztikus sem vagyok, Ehhez is vallasosnak kellene lennem.)

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2010.12.10. 15:23:38

Akkor most jön a buksimogatás :-)
A hiba nem az Ön készülékében van. egyszerűen nincsen mindenki hívőnek programozva. Valamint a hitek sem egyformák. Meg a hívek se.
A fordítással lehet gond, hiszen a latinban minden olyan világos…
"Pater noster, qui es in Coelis…" -no ugye.
A pakok - lelkipásztorok és társaik között is vannak botcsinálta szónokok, de a jóktól is hogyan várhatnánk el, hogy mindig maximálisan teljesítsenek? Nehéz kenyér, az bizonyos. A téma kötött - napra pontosan - a variációk száma se végtelen; s minden évben visszatér.
A tanító ugye (ha tantervi változás vagy új könyv nem lépett közbe) előszedheti a tavalyi jegyzeteit, még a házi feladatokat is ismételheti évről-évre, - de a hívek nagyrészt ugyanazok…
Ne legyünk hát túl szigorúak :-)

Tehetetlen Dodó 2010.12.11. 19:25:58

@Mormogi Papa: Pardon.
(Nekem csak eszembe jutott, mennyi mozi volt szanaszét a városban. És mennyi hirdetőoszlop, melyeken mindig ki volt plakatírozva az egész heti moziműsor. Sic transit gloria mundi).

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2010.12.11. 19:45:06

@Tehetetlen Dodó: Semmi pardon :-)

Emlékeztek, mikor a rádióújságban (!) a napi műsor a három adóra két lapot töltött meg? Ma egy hasábot :-(

Ültünk szalagra fűzött magnóval és vártuk a kedvenc számokat. És bosszankodtunk, mikor beledumáltak az elejébe-végébe...

Tehetetlen Dodó 2010.12.11. 19:52:17

@Mormogi Papa: Azért volt a Magnósok, figyelem!. Ott garantáltan nem pofáztak közbe és még a számok hossza is ki volt írva...
Ezt a mai MP3-as nemzedék már el se hiszi...

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2010.12.11. 20:56:07

@Tehetetlen Dodó: Azért ott nem minden ment le...
Vittem magammal szalagot osztálytárshoz - akiknél volt Mambo magnó :) Később sok minden más is. A korai ZK 246 új állapotában egészen elfogadható hangot vett fel.
telemuzeum.uke.gov.pl/index.php?option=com_joomgallery&func=watermark&catid=29&id=347&Itemid=40
Aztán fel, fel, egészen a ReVoX B 77 -ig.
Sajna, az se saját volt :( Pedig azok szerintem még most is bírják. Én meg itt állok hetvennél több orsó szalagnyi felvétellel - és nem tudom meghallgatni :(((

Tehetetlen Dodó 2010.12.11. 21:17:20

@Mormogi Papa: Szívesen rendelkezésedre bocsájtom "Mambó" mintájú, "Stuzzi-lizenz" alapján készült, 1959-es évjáratú magnetofon-készülékemet, mely néhai atyámról maradt rám.
Amikor - mintegy 30 évvel ezelőtt - kivontuk a forgalomból, még üzemképes volt...

(Én nem nagyon szerettem a magnót, inkább lemezeket gyűjtöttem).

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2010.12.13. 20:26:33

@Tehetetlen Dodó: Köszönöm a felajánlást - ha majd lesz egy kastélyom minden tulajdonom számára - akkor szívesen elfogadom majd.
De sajna a Mambó nem birkózik meg a negyedsávos sztereo felvételeimmel :-)

Tehetetlen Dodó 2010.12.14. 21:10:48

@Mormogi Papa: Hja, ha valaki olyan ngyravágyó,hogy rögtön Tesla B4-et akar...

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2010.12.15. 09:12:26

@Tehetetlen Dodó: Egyet tévedett, tisztelt Olvasóm! Az első nekem egy Tesla B5 volt. Két sebesség (9,5 4,75), negyedsáv - de mono - és 18 cm-es orsók. Királyság volt - hurcoltam is sokfelé - még az ország túlsó végibe is :-)
(Elvileg lejátszott volna sztereo felvételeket, ha sikerül hozzá szerezni egy plusz előerősítőt (a magnón hátul volt egy DIN aljazat e célból), valami EZT (?) valahányast, még kapcsolási rajzot is szereztem róla (!) - de sohase sikerült.
Ellenben építettünk kapcsolási rajzokból kétcsatornás erősítőt - a nyák-ot a szobatársam felesége tervezte, házilag készült még a készülékháza is...
Csak arra nem számítottunk, hogy a lemezjátszó (Tesla kristály pickup) kimenetén nincsen RIAA korrekció - azt nagy ravaszul a magnóba tették a csehek.
Így a lemezek hangja eléggé... élvezhetetlen lett - hogy egyéb hibákról ne is beszéljünk.
Pedig milyen szépen elterveztem az (akkor még igen jó) Marantz erősítőkről véve mintát... Csatornánként külön két hangszínszabályozó, balansz helyett három hangerőgomb (kettő külön, egy közös - az áthallás csökkentésére) - de hát mindezt hiába. :-(
süti beállítások módosítása